Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
KALOCSA
vagyis az iménti hat tétel első három elemét, összesen 11 pontot, akkor Kalocsának, a településnek mindössze 10 pontja marad. Ha azokat a mutatókat tekintjük át, amelyekért további pontok jártak volna Kalocsának, amennyiben azokkal rendelkezett volna, fontos megállapításokra juthatunk. Kalocsán továbbra sem létesült társaskáptalan vagy bármiféle kolostor, nem vált pénzügyigazgatási központtá, hiszen sem kamarai, sem harmincadhivatala nem volt, nem ismerünk egyetlen kalocsait sem, aki a középkorban (külföldi) egyetemre eljutott volna, nincs adatunk 1526 előtt kalocsai céhekre. ítélőszéke sem volt Kalocsának, ez a közeli Solton működött. A kalocsai városiasodás megítélését illetően is hasznosítható az ítélőszékek helyével kapcsolatban Csukovits Enikő által tett általános megjegyzés: „egy helység nem attól vált »centrálisabbá«, hogy ott sedriát tartottak, hanem azért ott tartották ott a sedriát, mert többnyire valamilyen szempontból központi helyen feküdt. A sedria csak jele, de nem oka egy település központi jellegének, »városiasodottságát« pedig egyáltalán nem mutatja". 62 Ezt igazolja, hogy Solt a maga ítélőszékével is nagyjából a kalocsai fejlettségi szintnek felelt meg. Solt összpontszáma ugyanis 11, ami úgy adódik ki, hogy ítélőszéke 2, hetipiaca 1, oppidum volta 2,viszont úthálózati csomópontjellege 6 pontot ért. A 11 pontnak tehát több mint a felét a település kedvező földrajzi helyzete tette ki. Egy ítélőszék esetében pedig igazán fontos volt a jó megközelíthetőség. A Duna e szakasza mentén a centralitási pontok segítségével viszonylag pontosan kijelölhető Kalocsa helye a településhierarchiában, úgy természetesen, ha Kalocsát nem 21 pontosként vesszük számba, hanem a kifejezetten települési funkcióiért kapott 10 pontjával minősítjük. Ennek a szintnek a tágabb körzetben Solt felel meg a maga 11 pontjával, illetve a Duna-Tisza közén Halas (Kiskunhalas) 12 pontos. E 12 pont a kun székért járó 1, az úthálózatért megítélt 5, a piacért-vásárért és az oppidumért számolt 3-3 pontból tevődött össze. Valamivel Kalocsa előtt foglalt helyet a tőle északabbra fekvő Pataj (Dunapataj), illetve délebbre Baja. Pataj 14 pontos, ami az alábbi tételekből állt össze: a Zubor család központja 1, a főharmincad-hivatal 2, az úthálózatban elfoglalt hely 6, piaca, vására 3, oppidum volta 2 pontot hozott számára. Némileg más tényezőket foglalt magában Baja ugyancsak 14 pontja: a sókamara 1, a ferences kolostor 2, az úthálózati csomópont jelleg 5, a piac és vásár 3, az oppidum minősítés szintén 3 ponttal járult hozzá ehhez. Egészen nyilvánvaló, hogy elmaradt Kalocsa település szintje mögött a közvetlen közelében fekvő Foktő és Fájsz, az előbbi 6 (úthálózat: 1, piac-vásár: 3, oppidum: 2 pont), az utóbbi 5 pontos (szekszárdi apátság egyházi nemesi széke: 1, úthálózat: 2, oppidum: 2 pont). Még egy szempontot vehetünk számba Kalocsa településhierarchiában elfoglalt helye hozzávetőleges kijelölésében, ez pedig a népességszám. A Mohács előtti időből Kalocsa tágabb körzetéből két település lélekszáma következtethető ki, Bátmonostoré és Bodrogé. Ötös szorzóval számolva az előbbi lélekszáma 1518-ban 900-ra tehető, az utóbbié 1522-ben 735-re. 63 Bátmonostor centralitási pontja 14, Bodrogé 11, vagyis vá62 CSUKOVITS ENIKŐ: Sedriahelyek — megyeszékhelyek a középkorban. Történelmi Szemle 39 (1997) 373. 44. jegyzet. 63 BÁCSKAI VERA: Magyar mezővárosok a XV. században. Értekezések a Történeti Tudományok Köréből. Új Sorozat. 37. Bp. 1965. 26.
