Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

KALOCSA

illetően is. Még plébániatemploma sem bukkan fel az Árpád-korban. Egyetlen megfontolandó adattal találkozunk 1230-ban, amikor Ugrin kalocsai érsek Kalocsán, in ecclesia maiori B. Pauli Colocensis keltez,

57 itt ugyanis a maior jelző kelthetné fel a gyanút, hogy a Szent Pál-székesegyház mellett egy másik (minor) (Szent Pál-) egyház is létezett Kalocsán. Megfontolásra int viszont, hogy 1309-ben capitulum maioris ecclesiae Transsilvanae kifejezést olvashatunk,

58 ugyanis Gyulafehérvár nem rendelkezett másik, kisebb káptalannal. Korrekt viszont a szóhasználat Várad esetében (1332: prepositus minoris ecclesie Betae Marié virginis Waradyensis et canonicus maioris ecclesie eiusdem),

59 mivel ott Boldogságos Szűz Máriának egy nagyobb (székes-) és egy kisebb (társas-) káptalanja volt. Szintén nem olvashatunk a forrásanyagban Kalocsán sem általában hospesékiől, sem megnevezett idegen etnikumokról, ami a főpapi rezidenciák legtöbbjére ugyancsak általánosan jellemző. Ha a 13 világi egyházi központot mindezen mutatók alapján rangsorolnánk, Kalocsa minden szempontból a mezőny végére kerülne. Úgy tűnik, rávall Kalocsa mint település viszonylagos fejletlenségére történetének késő középkori korszaka is. Nem emelkedett a királyi városok közé, a település megmaradt érseki és káptalani tulajdonnak, civitas minősítése

60 érseki székhely voltának szólt, és nem a városfejlődésben felmutatott szintjének. Az a nívó ugyanis, amelyet a 15. századra elérhetett, legfeljebb egy, különös fejlettséget nem mutató magánföldesúri (érseki) mezővárosé lehetett. Amíg Kalocsáról mint településről hallgatnak a források az Árpád-korban, alapvetően megváltozik a helyzet a vegyes házi királyok alatt, amikor a sokkal bővebb forrásbázis megalapozottabb következtetéseket tesz lehetővé. A közelmúltban Kubinyi András végezte el az ún. centralitási pontok alapján a középkori magyar településhierarchia áttekintését.

61 Számítása szerint a 60 pontig terjedő skálán a főpapi székhelyek közül Várad 41, Pécs 39, Esztergom 37, Eger 33, Győr 32, Bács 30, Veszprém 29, Csanád 27, míg Kalocsa 21 pontos. Mivel Kubinyi a városi szintet 16 pontnál húzta meg, eszerint Kalocsa a maga 21 pontjával a városok között foglal helyet, bár a számba vett főpapi székhelyek közül — az Árpád-korra vonatkozóan más alapokon kialakult eredménnyel tökéletes összhangban — Kalocsa az utolsó helyre került. Nagyon tanulságos annak áttekintése, hogy milyen tételekből tevődött össze Kalocsa 21 pontja. A kalocsai örökös ispáni (érseki) rezidencia 4, a hiteles hely 2, maga az érsekség 5, a település úthálózati csomópont jellege 4, hetipiaca és országos vására 3, oppidum megnevezésekben kifejezésre jutó jogi helyzete ugyancsak 3 pontot eredményezett. Ha ebből a 21 pontból leszámítjuk az érseki székhely jelenlétével összefüggő pontokat, 57 Smic. III. 332. 58 FRANZ ZlMMERMANN-CARL WERNER: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I. Hermannstadt 1892. 240. 59 Gy. I. 684. 60 Cs. III. 313. 61 KUBINYI ANDRÁS: Mezővárosok egy városmentes tájon. A középkori Délnyugat-Magyarország. A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 1 (1989) 319-335.; uő.: Csepreg a nyugat-dunántúli városhálózatban. In: Tanulmányok Csepreg történetéből. Szerk. Dénes József. Csepreg 1996. 141.; uő.: Városok, mezővárosok és központi helyek az Alföldön és az Alföld szélén. In: uő.: Városfejlődés és vásárhálózat a középkori Alföldön és az Alföld szélén. Dél-alföldi Évszázadok. 14. Szeged 2000. passim, stb. A centralitási pontokra vonatkozó további adatok ez utóbbi munkából származnak.