Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

VÉSZTŐ

sadalom viszonyai. Értelmezésünk alapján a Csolt nemzetség [törzs] akkori fejének, Vatának 1046. évi lázadása

17 ugyanúgy a feudális viszonyok behatolásának meggátlását célzó akció volt, mint Koppány 997. évi, Gyula 1003. évi és Ajtony 1030 körüli

18 felkelése, csakhogy Vatát már nem István király államszervezése irritálta, hanem Péter királyé, legalábbis az 1046. évi megmozdulást Péternek a feudalizmust és a kereszténységet terjesztő expanziója váltotta ki. Ilyen módon Vatában a törzsi arisztokrácia Ajtony-szerű képviselőjét, lázadó vezért kell látnunk, akinek harca saját hatalma megtartásáért folyt. Az 1046. évi mozgalom leverésével elhárult az akadály Békés (és talán Bihar) megyévé szervezése, egyáltalán a sárréti terület feudalizálása elől. Ennek első szervezeti lépéseit az állami és egyházi igazgatás szerveinek megteremtése, a dukátus (hercegség) létrehozása jelentette. Mutatnak halvány nyomok arra, hogy I. András király hívta életre a bihari püspökséget — mely döntően a bihari, békési, valamint részben a zarándi területre, tehát Vata feltehető szállásterületére terjedt ki —, s ez 1046-1049 táján történhetett, egyidejűleg a megyeszervezéssel, de a dukátus 1049 körüli felállítását megelőzően. Persze, a feudalizáció szervezeteinek teljes kiépítése is a hercegség intézményére maradt, melynek élén 1060-ig a király öccse, Béla állott, s amelyet egyébként részben azért is teremtett meg András az ország kevésbé feudalizált területén, hogy külön apparátusával, erőszakszervezetével a feudalizációs folyamat teljessé tételének eszköze, a fejlődés motorja legyen.

19 Vata szállásterületét részint Bihar (amelyik egyúttal a dukátus egyik központja is volt), részint Békés várához csatolták, ilyen módon Bihar és Békés megye alakult ki. Közös határuk vonala mind a Nagy-, mind a Kis-Sárrét területén a középkoron át ingadozott: amott Bajom, Kemény, Nyék, Rábé, Szentmiklós, Szerepmonostora, Udvari, emitt Csökmő falvakat sorolták hol egyik, hol másik megyéhez. Noha a dukátus a 12. század elején megszűnt, mégis 1203-ban azt olvashatjuk, hogy Imre király „az egész Bihar megye falvaiból és piacaiból befolyó vám kétharmad részét mind Bihar, mind Zaránd és Békés körül... örökre a váradi egyháznak adta".

20 E megfogalmazásból az következik, hogy Békés és Zaránd megye még a 13. század elején is egy nagyobb egység, Bihar megye része lenne.

21 Ezért nincs különösebb jelentősége annak — legalábbis a korábbi, 1015. századokban —, hogy a bihari-békési megyehatár Vésztő közelében húzódott: Vésztő Békéshez tartozott, de a szomszédos Okány és Iráz már Biharhoz. Még egy határ érintette a Vésztő-vidéket, a békési és a szeghalmi esperesség határa. Ez azért feltűnő, mert az újabb kutatás megerősítette, hogy eredetileg minden 17 Ennek leírását a 14. századi krónikakompozícióban 1. SRH. I. 337-342. Magyar fordítását Geréb László tollából 1. Képes Krónika. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről. Monumenta Hungarica. III. Magyar Helikon, 1959. 112-115. 18 A legújabb magyar szakirodalom — BÓN1S GYÖRGY: István király, az államalapító. Magyar Tudomány 1970. 781.; HECKENAST GUSZTÁV: a 8. jegyzetben i. m. 29.; GYÖRFFY GYÖRGY: Koppány lázadása. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv. I. Szerk. Kanyar József. Kaposvár 1970. 6., 24. old. 6. jegyzet — az 1003. évi datálást fogadja el. Ajtony leverésének 1028 körüli dátumára legújabban 1. N. OlKONOMlDÉS: Á propos des relations ecclésiastiques entre Byzance et la Hongrie au XI

e siécle: le métropolite de Turquie. Revue des Études Sud-Est Européennes 9 (1971) 532. 19 Minderre 1. KRISTÓ GYULA: Megjegyzések az ún. „pogánylázadások" kora történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 18 (1965) 36-55.; Kristó Gyula: Ali. századi hercegség története Magyarországon. [Bp. 1974. 69-80.] 20 AO. IV. 292. (L. RA. 207. szám.) L. még SRH. I. 211. 21 GYÖRFFY GYÖRGY: a 15. jegyzetben i. m. 50-51.; Gy. I. 494., 574.