Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
VÉSZTŐ
megyének egy esperesség felelt meg, 22 márpedig Békés megyében nagyjából a régi (Sebes-)Körös vonala két, a már említett békési és szeghalmi esperességet választotta el. A Sebes-Köröstől északra fekvő Békés és Bihar megyei helységek lokalizálására már a 13. század végétől feltűnik a Körösköz (Kereskwz) megjelölés, 23 amely 1389ben — Csökmő, Bökény és Iráz helymegjelölésében — mint ispánság (comitatus) fordul elő. Főleg az utóbbi adatra alapozva támadt az a gyanú, hogy a körösközi ispánság egy, valaha a bihari mellett létezett, de korán elsorvadt várispánság (királyi megye) volt. 24 Jogosnak látszik e feltevéssel szemben az az ellenvetés, hogy a körösközi ispánságot dokumentáló adatok csak későn, a 14. század végétől ismeretesek, 13. századi források a Körösköz falvait Békés, Bihar és Heves megyébe sorolták. 25 Ha mindehhez hozzátesszük, hogy az ország egy másik vidékén is a 14. században figyelhető meg egy vármegye (Trencsén) területének több önálló közigazgatási egységre szakadása, 26 valószínű: aligha van jogunk egy kora Árpád-kori, centrumául Szeghalmot vagy más, a Köröstől északra elterülő helységet bíró királyi megye létével számolnunk. [Ujabb értelmezés szerint a körösközi comitatus forrásokban való megjelenése önálló igazgatási egység kialakulásának folyamatára mutat, de ez nem tudott végbemenni. 27 ] Ilyen módon tehát a Vésztő-vidék vármegyei hovatartozása szempontjából az esperesi határ közelségének nincs szerepe. A Vata-szállásterületen kiformálódott bihari püspökségnek, az esperességeknek, továbbá elsősorban a két vármegyének, Biharnak és Békésnek a 12. század elejéig a dukátus keretében a leglényegesebb közös feladata a feudalizáció véghezvitele, a feudális társadalmi rend teljes kiépítése volt. Ali. században — a teendőket tekintve természetesen szoros egységben — az egyházi szervezet fő célkitűzése a pogányok keresztény hitre térítése, egyházi megadóztatása, a világi hatalomé pedig a szabadok (a vésztői tájon nyilván szabad pásztorok és halászok) lesüllyesztése, tőlük feudális terhek behajtása volt. Békés megyében csak 1046 után lehetett foganatja a minden tíz falut egy templom építésére kötelező istváni rendelkezésnek. 28 Vésztő vidékén a legkorábbi templomok Szeghalmon és Csolton (Csóton) épültek. A szeghalmi egyház korai eredetére abból következtethetünk, hogy Szeghalom — feltehetően még a 11. században — esperesi székhely lett. A Vésztőhöz közeli Csolton a Vatától leszármazó Csolt nem építette fel nemzetségi monostorát a 12. században. Az írott források alapján a következő képet rajzolhatjuk a csolti monostorról. Első adatunk 1222-ből való, apátja — Lodus — egy peres ügyben tanúként szerepel. 29 A 13. század elején tehát már állt a kolostor, melynek kegyurai a Csolt (Vata) nemzetségből leszármazott Ábrahámfiak voltak. 1330 körül apátját Lászlónak hívták. Ugyan22 E. FÜGEDl: Kirchliche Topographie und Siedlugsverháltnisse im Mittelalter in der Slowakei. Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae 5 (1959) 375. 23 Az 1285. évi adatot 1. W. IX. 419. 24 JAKÓ ZSIGMOND: Bihar megye a török pusztítás előtt. Település- és Népiségtörténeti Értekezések. 5. Bp. 1940. 30. (a Körösköz-elnevezések listájával együtt), 92. 25 Gy. I. 576., 496. 26 FEKETE NAGY ANTAL: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. IV. Trencsén vármegye. Bp. 1941. 10-13. 27 KRISTÓ GYULA: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Nemzet és Emlékezet. Bp. 1988. 482.1 Eztl. I. István második törvénykönyvének 1. cikkelyében, ZÁVODSZKY 153. 29 VR. 282.
