Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
BÉKÉSCSABA
A gazdasági ellentétek, a határvillongások a 16. század közepén politikai természetű szembenállássá változtak. A török terjeszkedés árnyékában az Ábrahámfiak Erdély híveinek, János Zsigmond alattvalóinak tartották magukat, míg Gyula vára és az uradalom Ferdinánd király, illetve a mindenkori gyulai várparancsnok fennhatósága alá került. 1556-ban a két tábor között fegyveres összecsapás következett be. Mágocsi Gáspár várparancsnok Gyulán kelt levelei 140 szerint a „kiváló ifjú, Abrahamfi Imre titokban Csaba nevű kastélyából, mely ide legalább egy mérföld, a Jenőben tartózkodó pártütőkhöz ment, és ott Patóczy Boldizsártól, a lázadók kapitányától pénzt kapva esküt tett, hogy maga is János király fiának pártját követi, és ama lázadókat a törökökkel együtt kastélyába befogadja, hogy e kastély erős biztosítása után a hadinépekkel és másokkal az egész mezőségi földrészt maguk részére elfoglalják, és hogy innen gyakran tesznek majd Gyula felé kitöréseket, s ha lehet, Gyula városát felégetik". Mágocsi Gáspár rajtaütött János Zsigmond hívein, mint maga írja: „az összes itt lévő katonával, lovassal, puskás gyalogossal és hajdúval a csabai kastélyra támadtunk, egész éjjel bátran ostromolva, támadva, nyilazva [azt], ugyanis eléggé megerősített volt kőerődítményekkel és toronnyal, és mikor már jól megvirradt, roham révén elfoglaltuk halottak és vérontás árán, maga az ifjú Abrahamfi is övéi közül néhánnyal megöletett". 141 A csabai kastély elfoglalásának és lerombolásának egy másik — úgy tűnik, hitelesebb — verzióját Abrahamfi Imre édesanyja iratai őrizték meg. Ezek szerint Mágocsi „a csabai várkastélyt környező vizek miatt még csak lőtávolságnyira sem tudta megközelíteni a falakat. Belátta hát, hogy támadása így nem lehet eredményes. Az éj leple alatt rohammal akarta bevenni az erődítményt, de az ingoványos terepen harcosai és lovai elakadtak, s így ez a terve is meghiúsult. Ekkor az ostromló csapat egyik vezére Szterzenkovics Mátyás cselhez folyamodott: előrement a vizek között amennyire csak tudott, és egyezkedésre szólította fel a csabai vár urát". Abrahamfi Imre „nem ismerte fel a cselvetést, s fáklyafénnyel vonult az ellenséghez a tárgyalásra. Mágocsi emberei hitszegően levágták Ábrahámfit, s a fáklyák által megvilágított úton gyorsan a vár nyitott kapuján át benyomultak a belső udvarra, s véres kézitusa után a kastélyt lerombolták". 142 (A csabai kastély elfoglalását követően a mezőmegyerire került sor. Ez 1551ben jutott vétel útján Székely Benedek fiainak kezére. Mágocsi Gáspár a megyeri kastélyt is szétromboltatta. 143 ) „Pedig már ekkor Csaba arra is volt szánva, hogy egy új uradalomnak, a »Pertinentiae castelli Csaba« [a csabai kastély tartozékai] nevűnek feje legyen, s így a kastély romlása a község emelkedését is hátravetette". 144 Györffy György állapította meg: „Sajátos sorsa Orosházának és számos alföldi helységnek, hogy belső viszonyait csak pusztulása előtti időszakban ismerjük meg". 145 Ebben a sorsban Csaba is osztozott. Minden bizonnyal helyes Karácsonyi János ama feltevése, hogy Csaba jobbágyainak még Abrahamfi Péter (a kastély építtetője) vagy 140 GEORGIUS PRAY: Epistolae procerum regni Hungáriáé. III. Posonii 1806. 90-93. Fordítását 1. OBMT. 85-88. 141 L. fentebb, 140. jegyzet. GÖNDÖCS BENEDEK: Békésmegye a török uralom idején. BÉvk. IV. 122123. 142 TIBORI JÁNOS: a 30. jegyzetben i. m. 18. L. még KARÁCSONYI JÁNOS: a 37. jegyzetben i. m. I. 139., III. 14., 146. 143 L. fentebb, 140. jegyzet. 144 KARÁCSONYI JÁNOS: a 37. jegyzetben i. m. II. 52. 145 GYÖRFFY GYÖRGY: a 23. jegyzetben i. m. 231.
