Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
TÁPÉ
TÁPÉ A régészet megállapítása szerint Tápé környékét a honfoglaláskor tekintélyes számú avar (archeológiailag jelenleg avarnak minősíthető) népesség lakta. 1 A terület a dunai Bolgár Birodalom fennhatósága alatt állott, 2 a későbbi megye területén utóbb feltűnő Lándor (Nándor) falunév (eredetileg népnév) bolgár lakosságra mutat. 3 Am Tápé tágabb vidékén feltétlenül megtelepedtek a honfoglalás előtt a szlávok is. A csongrádi (1075-ben: Cernigradensis A ) vár, a Kurca patak és más földrajzi objektumok neve szláv eredetű. 5 A 13. század eleji Anonymus a történeti memória évszázadokat átélt forgácsaiból, valószínűleg szláv nyelvi ismereteiből 6 és saját kora viszonyaiból konstruálta meg a megye honfoglalás kori történetét. Eszerint a vidék 896 táján Szálán vezéré volt, akinek őse, Nagy Kán, Bulgária vezére már korábban elfoglalta a Duna-Tisza közén elterülő földet, s lakosokul szlávokat meg bolgárokat tett oda. Magának Szálán vezérnek a Tisza mellett, Alpár várában volt a székhelye, s a magyarok támadásának hírére a görögök császárától és a bolgárok vezérétől kért és kapott segítséget, de Alpár mellett vereséget szenvedett Árpád seregétől. Árpád vezér nagy földet adott „Ondnak, Ete apjának a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvély-tótól Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia, Ete sok szlávot gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építtetett, melyet a szlávok a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek". Ondtól, Ete apjától a Kalán és a Kölese nemzetség származott. 7 Szálán vezér nem volt történeti személy, s aligha tartjuk valószínűnek, hogy alakja és országa „az Ond törzsfő örökébe lépő Kulan országára való homályos visszaemlékezésből", 8 tehát honfoglalás utáni valós eseményekből vezethető le közvetlenül. Nehezen hihető, hogy Csongrád várát 896 után építették volna, „Anonymus elbeszélésével szemben valószínűbb, hogy Csongrád vára már a honfoglalás előtt fennállott, s az 1 TROGMAYER OTTÓ: Tápé területének régészeti emlékei. In: Tápé története és néprajza. Szerk. Juhász Antal. Társszerkesztő Ilia Mihály. Tápé 1971. 43-44. 2 ELEKES LAJOS-LEDERER EMMA-SZÉKELY GYÖRGY: Magyarország története. Az őskortól 1526-ig. (Egyetemi tankönyv) Bp. 1961. 43. (A vonatkozó részt Lederer Emma írta); Gy. I. 882. 3 Uo. 882. 898. 4 Str. I. 56-57. 5 KNIEZSA ISTVÁN: Magyarország népei a Xl-ik században. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. II. Bp. 1938. 467., 470.; Gy. I. 882. 6 IFJ. HORVÁTH JÁNOS: P. mester és műve. Irodalomtörténeti Közlemények 1966. 1., 21. 7 SRH. I. 48., 56., 80-84., 41. Magyar fordítását 1. MEH. 105., 109. 122-124., 101. Kivonatos fordítását 1. PÁHI FERENC-SCHNEIDER MIKLÓS: Pusztaszertől — Pusztaszerig. Dokumentumok Csongrád megye történetéből. Csongrád Megyei Múzeumok Füzetei. 4. Szeged 1965. 7-8. 8 Gy. I. 882. L. még GYÖRFFY GYÖRGY: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok 1958. 587. és 587. old. 22. jegyzet.
