Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
A SZEGEDI HOSPESKIVÁLTSÁG KELTE
a másik tiszai holtágat), 8 nem lehet eldönteni, hogy melyik Vártót nyerték el a szegedi hospesek. Mindenesetre bármelyik is volt, mindenképpen Szeged (a szegedi hospesek lakóhelye) közelében feküdt. A hospesek jelenléte szerfelett valószínűvé teszi, hogy IV. Béla Szegednek biztosított kiváltsága eredendően a szegedi hospeseknék szólt. Ha mármost arra a kérdésre keressük a választ, hogy mikor nyerték el a szegedi hospesek IV. Bélától kiváltságukat, azt kell megvizsgálnunk, hogy vajon e király ajándékozott-e más települések hospese'mek is ingatlan(oka)t. Hogyan függ össze magának a kiváltságnak és a föld(ek)nek az adományozása IV. Béla uralkodásának tatárjárás utáni évtizedében (1242-1252 között)? A vizsgálat e tíz évre korlátozását az indokolja, hogy ezen időszakasz közepéről, 1247-ből való a szegedi hospeseket megillető földadomány; az alábbiakban tehát a kiváltság és az ingatlan(ok) adományozása közti esetleges összefüggést kell vizsgálat tárgyává tennünk. Feltűnő, hogy több helység hospesei egyáltalán nem jutottak a kiváltsággal együtt ingatlan(ok)hoz. így nincs feltüntetve földadomány a szepesolaszi hospeseknék és a zólyomi népeknek (populi) egyaránt 1243-ban, valamint a beregszászi hospeseknék 1247-ben adott kiváltságlevélben. 9 A hiány feltételezhetően azzal magyarázható, hogy e hospesek saját lakhelyükön rendelkeztek elegendő földdel, amely megélhetésükhöz kellett. Ezzel szemben néhány esetben arra találunk példát, hogy IV. Béla király a kiváltsággal együtt, azzal egy időben juttatott a hospeseknék föld(ek)et. Az uralkodó már a tatárok kivonulásának évében, 1242-ben adott a gréc-hegyi (zágrábi) hospeseknék a hegy környékén földet fenntartásukra (ad sustentationem) . I0 1244-ben a körmendi hospesek kiváltságlevelében egy Rába menti kaszáló használatáról (feneti usus) történik említés." 1248-ban a nyitravári rivzseknek a székesfehérvári polgárokéval egyező kiváltságokat biztosított, és egyszersmind királyi földeket adományozott nekik, amelyek birtokába néhány hónappal korábban a királyi ember a nyitrai káptalan tanúságtétele mellett be is iktatta a hospeseket.* 2 1249ben az uralkodó az abaúji Szina hospeseinek, mivel nincs elegendő földjük szántásra (terra eorum... pro araturis non sufficeret), a szabadságokkal egyetemben két várföldetjuttatott. 13 Néhány esetben már korábban kiváltságot nyert hospesek utólag, vagyis a szabadság IV. Béla által történt megerősítésekor kaptak korábbi ingatlanaik mellé újabb földe(ke)t. Ez a helyzet Pest hospesei esetében, akiknek szabadságait IV. Béla 1244-ban megerősítette, és egy földet ekkor adott nekik. 14 Hasonló történt a Hont megyei Korpona hospeséwéí. Számukra ugyancsak 1244-ben erősítette meg az uralkodó korábbi szabadságaikat, és ekkor ajándékozta oda nekik a honti vár egy földjét, amely határos a hospesekkei, azzal a céllal, hogy a hospesek száma gyarapodjék (ut melius 8 Gy. I. 906.; Szeged története. I. Szerk. Kristó Gyula. Szeged 1983. 308-309. (A vonatkozó rész Szegfű László, Kürti Béla, Nagy Zoltán és Horváth Ferenc munkája.) 9 CDES. II. 84., 93-94.; S. L. ENDLICHER: Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana. Sangalli 1849. 471-472. 10 Smic. IV. 174. 11 HO. VI. 43. 12 CDES. II. 208-209., 191-192. 13 Uo. 222-223. 14 Budapest történetének okleveles emlékei. I. Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Bp. 1936. 42.
