Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
SZEGED KIALAKULÁSA
szempontjából? A kérdésre a választ az egyházi igazgatási beosztás ismeretétől remélhetjük. Szeged az egész középkoron át a bácsi egyházmegyéhez tartozott. 17 Feltűnőnek kell ezt tekintenünk két szempontból is. Egyrészt mert Szeged légvonalban alig 35 kmre van a hozzá legközelebb eső püspökségi székhelytől, Csanádtól, míg Bácstól csaknem 120 km-re, másrészt pedig mert a Szegedtől északra elterülő rész, vagyis Csongrád vár megyéje a váci püspökséghez tartozott. Legalábbis a feltevés, a munkahipotézis szintjén mindkét körülménynek okát tudjuk adni. A csanádi püspökség 1030-ban jött létre hozzávetőleg azon a területen, amelyre korábban Ajtony hatalma terjedt ki. 18 Mivel Szeged — Tisza jobb parti helyénél fogva — kívül esett Ajtony tartományán, nem osztozhatott ama vidék sorsában, amely egészen 1028 tájáig Ajtonyt uralta. Ez a magyarázata, hogy Szeged a középkorban nem a csanádi egyházmegyéhez tartozott, noha földrajzilag közel esett a csanádi püspökség székvárosához. Ami pedig azt illeti, hogy a későbbi Csongrád megye többi részétől eltérően Szegedet nem a váci egyházmegyébe sorolták, ennek magyarázata az lehet, hogy Szeged a legeredetibb állapot szerint nem Csongrád várának megyéjéhez, hanem Bács váréhoz kapcsolódott. Elég egy pillantást vetni Bács, Bodrog és Csongrád megye 1300 körüli térképére, hogy egy ilyen feltevést még az ekkori megyehatárok ismerete alapján is valószínűsíteni lehessen. A Duna-Tisza közének déli részén (a Gemenc-Mártély vonaltól délre eső területen) az Árpád-korban éppen ez a három megye osztozott. Noha Bács vára a Dunához közel esett, az Árpád-kor végi Bács vármegye majdnem Zentáig felnyúlt a Tisza mentén. Alapos a gyanú annak feltételezésére, hogy ez a Tisza menti nyúlvány a 11. század első évtizedeiben egészen Szegedig elért, s így tartozhatott Szeged Bács megyéhez, vagyis az eredeti igazgatási állapotot a vármegyehatároknál jobban őrző egyházmegyei beosztás szerint a bácsi egyházmegyéhez, majd a főesperességi szervezet létrejötte után így vált Szeged a bács-kalocsai érsekség egyik főesperességi központjává. Ali. század közepe és nagyjából a tatárjárás közti időben a vármegyei beosztás megváltozott, alapvetően amiatt, hogy a Báccsal határos megyék kiterjesztették területüket. Nem részletezve itt most a vármegyék létrejöttének bonyolult kérdéskörét, legyen elég arra utalni, hogy a későbbi megyehatárok kialakulásában nagy szerepe volt az egy-egy várhoz rendelt népek mozgásának, a várakhoz tartozó földek (a várbirtokok) elhelyezkedésének. Minden vár területi expanziójának a szomszédos vár terjeszkedése szabott határt, Olykor egy-egy vármegyéről éppen a megyeközponttól legtávolabbi területek váltak le. 19 Bács vártól megyéjének legtávolabbi pontja Szeged volt. A Tisza menti Csongrád vár terjeszkedése — északról Szolnok viszonylagos közelsége miatt — dél felé haladt, a Tisza-völgy településeire irányult. 1247-ben (de valójában már az 1241. évi tatárjárás előtt) Csongrád megye déli irányban legalábbis Tápéig kiterjesztette fennhatóságát, mivel 1247. évi adat szerint Tápé mint lakatlan föld a csongrádi várhoz tartozott. 20 Ugyanakkor pedig Bodrog vára, mivel nyugati irányban a közelében volt Baranyavár, s mivel a Duna szilárd természetes határt alkotott Baranya 17 ORTVAY TIVADAR: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzékek alapján feltüntetve. I. Bp. 1891. 334. 18 Uo. 357. 19 Egy másik régió vonatkozásában 1. KRISTÓ GYULA: Nógrád megye kialakulásának kérdéséhez. Palócföld 1983. 5. szám, 31-36. 20 REIZNER 3. Magyar fordítása: SzMÍE. 16.
