Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
SZEGED KIALAKULÁSA
közelében volt Baranyavár, s mivel a Duna szilárd természetes határt alkotott Baranya és Bodrog megye között, kelet felé tudott terjeszkedni. A korábban a Dunához simuló, sőt a Duna-Tisza köze nyugati részére kiterjedő Bodrog megye egy keskeny, Martonostól Zentáig terjedő folyosón eljutott a Tiszáig. A ma Zentától északra levő Adorjánpuszta 1271-ben már mint Bodrog megyei település szerepelt. 21 Csongrád várának déli, valamint Bodrog várának keleti irányú terjeszkedése kiszorította Bács megyét a Tisza Szeged és Zenta közti szakaszáról, viszont Bács megyének még az Árpád-kor végén is majdnem Zentáig felérő Tisza menti nyúlványa bizonyságát szolgáltatta, hogy — az egyházi igazgatás határainak megfelelően — Bács megye a 11. században a Tisza jobb partján legalább a Maros-torkolatig felnyúlt, és Szeged is a területéhez tartozott. Csongrád megye 1030 utáni déli irányú terjeszkedésének egyértelmű igazolását adja Csongrád megye késő Árpád-kori térképe. Csongrád megye 1300 táján csupán Csongrád vár környékén (Csongrádtól északi irányban 25, déli irányban 35 km hoszszan) volt két parti megyének minősíthető, vagyis nagyjából a mai Tiszakürt és Mártély közti szakaszon. Mártélytól délre egészen Szegedig Csongrád megye csak a Tisza jobb partjára terjeszkedett ki. Ennek az a magyarázata, hogy Mártélytól délre a bal parton, amikor Csongrád déli irányú terjeszkedésére sor került, már megvolt az Ajtony leverése után alakult Csanád megye. Ennek székhelye, Csanád, azonban oly közel feküdt a Mártély—Szőreg közti Tisza-szakaszhoz, hogy „nem engedte" Csongrádhoz kerülni e bal parti sávot. Nagyjából a tatárjárás körüli időre tehető Szeged átkerülése Bács megyéből Csongrád megyébe, ám Szegednek továbbra is a bács-kalocsai egyházmegyéhez tartozása egy korábbi állapot emléke. Szegednek ez a politikai értelemben vett periferikus helyzete, hogy tehát István király és Ajtony hatalmi szférájának határán feküdt, magyarázza, hogy Szeged, noha vára volt, nem vált Szent István kori megye központjává, előbb a tőle csaknem 120 km-re levő Bács vár, utóbb a majdnem 60 km távolságra eső Csongrád vár megyéjébe tartozott. Jelentőségét azonban az mutatja — s ekkori létét is bizton jelzi —, hogy a főesperességek 11. század végi létesítésekor esperesi székhely lett. Alig két évszázadnak kellett eltelnie, s az immár Csongrád megyébe került Szeged a vármegyei központi funkciót is elperelte a tatárdúlás miatt lehanyatlott csongrádi vártól. De ez a korszak már Szeged történetének újabb fejezete. Elhangzott 1983. október 12-én a Szeged évszázadai című konferencián. Megjelent: Somogyi-könyvtári Műhely 23 (1984) 92-95. Gy. I. 704.
