Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)
NYÍREGYHÁZA NEVE ÉS ELSŐ ELŐFORDULÁSA ÍROTT KÚTFŐBEN
ákkal kapcsolatban említi forrásunk. 1215. évi adat szerint egy nyíri izmaelita Cegan falubelieket vádolt. E Cegant Mező András és Németh Péter (Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára, i. m. 85.) a Szabolcs megyei Cégénnyel tartja azonosnak. Névmutatójukban (uo. 142.) viszont csak egyetlen Cégényt ismernek (legalábbis nem különítik el a két Cégényre vonatkozó adatokat), s ez az egy Cégény a mai Cégénydányád egyik alkotóeleme. De hogy inkább csak a névmutató hibájával van dolgunk, azt onnan sejthetjük, hogy a mai Cégénydányád előde nem Szabolcs, hanem a történeti Szatmár megyében feküdt (Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye. Település- és Népiségtörténeti Értekezések. 4. Bp. 1940. 120.), továbbá hogy Mező és Németh (Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára, i. m. 37.) Cégénydányád adattári részében az 1215. évi adatot nem tüntette fel. Úgy látszik tehát, Mező András és Németh Péter Cegant mégis megkülönböztette Cégéndányád Cégényétől, s azzal a Cégénnyel (Chegen) tekintette azonosnak, amely 1411-ben Debrecen város tartozékaként szerepel, s amelyre 1476-ban Szilágyi Erzsébet Böszörmény (a mai Hajdúböszörmény) várossal együtt tart igényt. Igaza van Csánki Dezsőnek: a 14. század 30-as éveiben Chegen, Cheghan, Cheken neveken a szabolcsi főesperességben szereplő település ezzel a Cégénnyel azonos. Csánki lokalizációja szerint Hadház (a mai Hajdúhadház) táján fekhetett (Cs. I. 606., 633.; vö. VMO. I. 1. 327., 344., 360.). Bizonyosnak tekinthető tehát, hogy közvetlenül szomszédos volt e Cégény a mai Hajdúböszörmény elődjével. 1222. évi adat szerint nyíri izmaeliták Salamon falubelieket vádoltak. Nos, e hajdani Salamon falu emlékét a mai Hajdúböszörménytől keletre a Hajdúhadházra vezető út két oldalán elterülő Városerdő egyik részének Salamon neve őrzi (H. Fekete Péter: i. m. 115., 99.). Aligha véletlen tehát, hogy a nyíri izmaeliták éppen e falvakba való embereket vádoltak; joggal feltehető, hogy ezek lakhelyük, Böszörmény faluszomszédai voltak, amint már Módy György (i. m. 31.) ezen a szálon jutott el a csaknem teljes bizonyosságig abban a vonatkozásban, hogy a nyíri izmaeliták lakhelye a 13. század elején a mai Hajdúböszörmény elődje volt. A lokalizáció bizonyossá tétele érdekében hátravan még annak megvizsgálása, hogy a Nyír tájegység déli irányban lenyúlt-e Böszörményig. Ebben a tekintetben egykorú és biztos tanúnk van, hiszen a Váradi Regestrum már említett 1219. évi adata Pauli falut nyíri településnek mondja (villa Pauli de Nyr), márpedig e Paulinák, ma Hosszú- és Monostorpályi felel meg (Gy. I. 650-651.), vagyis a Nyír 13. századi déli határa nemhogy Böszörmény, hanem még Debrecen vonalától is délre húzódott. Nincs tehát akadálya annak, hogy a nyíri izmaelitákat az 1210-1220-as években a mai Hajdúböszörmény területén élő népességnek tekintsük. De vajon a többi, a Váradi Regestrumban előforduló és a kérdéskör vizsgálatába bevonható adat nem mond-e ennek ellent? A már idézett 1219. évi adat szerint a nyíri izmaeliták vádolták Márton comes, valamint a Miskolc nemzetséghez tartozó tapolcai monostor vámosi jobbágyait útonállásért. Bizonyosra vehető, hogy ez a helység már nem szomszédos Böszörménnyel, hiszen Vámos Sajóvámossal azonos, azaz Borsod megyei alpereseik voltak a nyíri izmaelitáknak. Közismert, hogy az izmaeliták Magyarországon jelentős szerepet játszottak a kereskedelemben és pénzforgalomban (öszszefoglalóan 1. György Székely: Les contacts entre Hongrois et Musulmans aux IX CXIF siécles. In: The Muslim East. Studies in honour of Július Germanus. Bp. 1974.
