Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

NYÍREGYHÁZA NEVE ÉS ELSŐ ELŐFORDULÁSA ÍROTT KÚTFŐBEN

56-57., ahol elfogadta a nyíri izmaeliták hajdúböszörményi lokalizálását). Nem kell tehát meglepődnünk, ha éppen egy vámhelyen — amelyet a település neve mutat — támadt ellentétük az ottani lakosokkal. Bizonytalannak kell ítélnünk, hogy a már hivatkozott 1222. évi jogeset leírásában a Bis falusi alpereseknek csakugyan a nyíri izmaeliták voltak-e a felpereseik. Ám ha így lenne — amire a szövegértelmezés lehetőséget ad —, a böszörményi (nyíri) izmaeliták perét a Bis falusiakkal jó okkal tudjuk magyarázni. Bisnek a mai Büss puszta felel meg Nyírkércs határában (Mező András—Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára, i. m. 89.), s annak a Tassnak (a mai Nyírtassnak) a közelében feküdt, amelynek éppen 1210 táján olyan nevezetes vására volt, hogy még Anonymus is említésre méltónak ítélte, mi több, a vásár létét a honfoglalás korára vezette vissza (SRH. I. 63.). A nyíri izmaeliták Cégény és Salamon melletti egyéb kapcsolatai (Vámoshoz, illetve esetleg Büsshöz) nem mondanak ellent annak a lokalizálásnak, hogy településüknek a mai Hajdúböszörmény elődjét tartsuk. A kérdésben nincs jelentősége annak a már szintén felemlített 1219. évi adatnak, amely nyíri falusiakat (villani de Nyr) említ, akik a szolnoki vár kenyérsütői. Mező András (i. m. 140.) 1966-ban ezt az adatot is Nyíregyházára vonatkoztatta, utóbbi munkáiban azonban már hallgatással mellőzte. E Nyri a szakirodalom egy másik vonulata (Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. IV. H. n. 1902. 87-88.; Karácsonyi János—Borovszky Samu: VR. 235. 1. jegyzet) a Közép-Szolnok megyei Nyirmon falunév első tagjával tekintette azonosnak, bizonnyal hangzásbeli megfelelés miatt, valamint azért, hogy a szolnoki vár népeit ténylegesen Szolnok megye területére helyezhesse. Az azonosítás erősen vitatható, a szolnoki várbirtokoknak a Tisza parti Szolnoktól az erdélyi Désig húzódó láncolata (1. Tagányi Károly—Réthy László—Pokoly József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája. I. Deés 1901. 232234.) még azt a feltevést is megengedi, hogy a kenyérsütők a Nyír tájegységben laktak. Ha ez valaha is igazolódnék, abban az esetben a Váradi Regestrum valamennyi Nyr előfordulása tájegységre és nem egyetlen településre vonatkoznék. Ez utóbbi értelmezés azonban nem érinti azt a megállapításunkat, hogy a nyíri izmaeliták minden valószínűség szerint Böszörményben (a mai Hajdúböszörmény elődjében) laktak, amely 1248-ban Nagyböszörmény (Nogbezermen) néven fordul elő egy oklevélben (F. IV. 2. 19.). Ha feltevésünk megállja a helyét, el kell ejteni azt a hipotézist, hogy a nyíri izmaeliták Nyíregyházán (illetve annak elődjében, Nyír településen) éltek volna a tatárjárást megelőzően. Ennek Nyíregyháza történetére nézve annyi a következménye, hogy a város múltjára vonatkozó legkorábbi adat mintegy száz évvel későbbre kerül át (1326: Nyir-egyhaz [recte: Nyreghaz], Mező András—Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára, i. m. 85.). [Ennek az adatnak a hagyományos magyarázata is némi korrekciót kíván. Az eddigi szakirodalom akként értelmezte ezen — csak rossz kiadásból (F. VIII. 5. 156-164.) ismert — oklevelet, hogy Károly Róbert a Szabolcs megyei (Ó-)Fehértó birtokot iránta hűtlenné vált korábbi tulajdonosaitól, a Lothárd-fiaktól elkobozta, és azt Bátori Bereck fiainak adományozta. Az uralkodó ugyanakkor e Bereck-fiakat „a hűségük miatt birtokaikban elszenvedett káraikat feledtetve a korábbi adományokban, így Nyíregyháza... birtoklásában megerősítette" (Németh Péter: Nyíregyháza a középkorban. In: Nyíregyháza története. Szerk. Cservenyák László—Mező András. Nyíregyháza 1987. 13-