Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

ANONYMUS ÉS SZER

ellenségeket végképpen nem, s ilyenekről (sem magyarokról, sem ellenségeikről) a gyér számú írott forrás sem adott semmiféle útbaigazítást. Hogy a nagyszabású történeti tabló elkészülhessen, Anonymusnak magának kellett életre keltenie műve szereplőit. A honfoglaló magyarok közül Árpád emlékét a dinasztia őrizte, Szabolcsét az a nemzetség, amely ugyan magát Szabolcs unokájától, Csáktól nevezte, de saját ősatyjának Szabolcsot tudta, az ellenségeket azonban teljességgel neki kellett megalkotnia, így hozta létre — többnyire helynevekből — Zobort, Salánt, Laborcot és a többieket. Mivel semmi konkrét ismerete nem volt a honfoglalás valóságos lefolyásáról (amit az is bizonyít, hogy nem ismerte azon népeket és azok vezéreit, akik a 9. század végén ténylegesen ellenálltak a Kárpát-medencét elfoglaló magyaroknak), fantáziája szabad szárnyalásában semmi adat nem korlátozta. Mivel kiválóan ismerte a Kárpát-medence nagy részét, a regényes gesta lehetőséget teremtett arra, hogy földrajzi tájékozottságát lépten-nyomon csillogtassa. Anonymus azt követően, hogy Alpár homokján győzelmet juttatott Árpádnak Sa1 annak, a görögök és bolgárok vezérével szemben, így folytatja elbeszélését: „A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott öszszes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának. Majd a vezér azt a helyet Ondnak, Ete apjának adta a Tiszától a Botva-mocsárig és a Körtvély tótól Alpár homokjáig. Utóbb pedig bizonyos idő elteltével Ond fia Ete sok szlovént [azaz szlávot] gyűjtött össze, s Alpár vára meg a Bőd-rév között igen erős földvárat építtetett, amelyet a szlovének a maguk nyelvén Csongrádnak, azaz fekete várnak neveztek". Miért írta vajon Anonymus azt, hogy Szeriben (azaz Szeren) „országgyűlés" volt? Anonymus — a középkor embere lévén — mindent a megnevezésekből próbáit magyarázni. így nála Szerencse (a mai Szerencs) azért kapta e nevet, mert ennek hegyére felkaptatva Árpád magyarjai nagyon megszerették a helyet, „úgy nevezték el, hogy nevének latinul amabilis, a saját nyelvükön pedig zerelmes [szerelmes] az értelme, attól a naptól egészen mostanáig a zerelmu-rő\ [szerelemről] Szerencsének hívják a helyet". Vagyis Anonymus etimológiákat, névmagyarázatokat gyártott. így Árpád apjának, Álmosnak nevét azzal magyarázta, hogy vagy a magyar álom szóból származik (mivel „születését álom jelezte előre") vagy a latin almus szóból (ami magyarul szentet jelent, márpedig Álmos „ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendők"). Kevés kétség fér hozzá, hogy Szer nevének magyarázata is ezekhez hasonló „névfejtés" eredménye. Anonymus ismerte a magyar nyelv szerét ejteni valaminek kifejezését, s ezt összekapcsolta a Szer helynévvel, márpedig egy honfoglalás-történetben mi másnak ejthetik szerét az Anonymus által életre keltett szereplők, mint a frissen megszerzett országnak. Itt persze nem is azon van a hangsúly, hogy helyes-e az anonymusi etimológia vagy nem (többnyire nem), hanem azon, hogy nomen est omen,