Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

ANONYMUS ÉS SZER

vagyis hogy a név magában hordozza az általa jelölt objektum, személy lényegét. A szeri „országgyűlés" motívumát Anonymus a saját korabeli, 12- század végi, 13. század eleji királyi tanácsok mintájára alkotta meg. A törvényt (amely sok vonatkozásban a szokásjogra épült) formailag ugyan ekkor a király adta ki, de minden esetben bemutatta a királyi tanácsnak. A királyi tanács 1210 táján pontosan azokból állott, akiket Anonymus megemlít, azaz a vezéren (a királyon) kívül a főemberekből, a nemesekből, abból a néhány tucat előkelőből, akik az országban vezető tisztségeket töltöttek be. Ugyancsak Anonymus saját korában volt divat a királyi tanácson azt megtárgyalni, hogy milyen adókat vessenek ki, vagyis hogy az alattvalók milyen szolgálatot teljesítsenek a királynak és a főembereknek. Szer tehát nem egy — 1210 táján még meg sem született — országgyűlés, hanem az akkor nagy rendszerességgel ülésező királyi tanács történeti előképe. Azt a területet, ahol a fiktív szeri „országgyűlés" ülésezett, a 13. század elején az a nemzetség birtokolta, amely magát Bár-Kalánnak nevezte, s amelyből a Szer központú (szeri) Pósa vagy Pósafi család eredt. Anonymus korában már bizonyára állt itt a nemzetség monostora, amely a romokból ítélve jelentős építmény lehetett. Hogy Anonymus imént idézett leírásából mi vezethető vissza a Bár-Kalán nem hagyományára, nem tudjuk. így kérdéses, hogy az az Ond vezér, aki Árpád kezéből Anonymus szerint itt nagy birtokot kapott, vajon Anonymus képzeletének szülötte-e vagy a nemzetségi hagyomány által megőrzött „ősatya". Mindenesetre a birtokadományozás Anonymus által leírt módja csak a Szent Istvánnal kezdődő új korszakban képzelhető el. Hasonlóan kérdéses Ete megítélése. Mindenesetre a Bár-Kalán nemzetség 13-14. századi leszármazói közül egyetlen családtag sem viselt Ond vagy Ete nevet. Úgyszintén erős a kétség a tekintetben, hogy a csongrádi földvár valóban a honfoglalás után épült-e. A történeti kritika tehát általában véve elutasító Anonymus Szerre és az utóbb Szeren birtokos nemzetség (család) honfoglalás kori állítólagos elődeire vonatkozó tudósítását illetően. Ugyanakkor készséggel elismeri, hogy amit e tárgykörben Anonymusnál olvashatunk: hagyomány. Kérdés azonban a hagyomány eredete és értéke. A korai középkorra vonatkozó forrásanyag rendkívül szegényes, többféle magyarázati lehetőségre módot ad. Aligha lehet elvitatni, hogy a honfoglaló magyar vezér és főembereik időről-időre megtárgyalták közös ügyeiket. A 10. század közepéről tudjuk, hogy a nyolc törzs megegyezett arra nézve, hogy bizonyos esetekben együtt harcolnak. Egy efféle megegyezés nyilván valamiféle tanácskozáson születik. Még a 12. század közepén is arról értesülünk, hogy a magyarok kiváltképpen kedvelik a közös ügyek alapos megtárgyalását. Nem kelt tehát annak feltételezésétől elzárkóznunk, hogy ilyen tanácskozások a honfoglalás során is voltak. Hogy Szeren lett volna ilyen, közvetlenül nem bizonyítható, de erre legalább van egy — három évszázaddal későbbi — híradás. Úgyszintén nem lehet teljességgel elvetni azt az anonymusi sugalmazást sem, hogy Ondtól és Ététől ered a Bár-Kalán nem. Ha ez valóban így van, persze még mindig nem tudjuk, hogy Ond és Ete valóban a honfoglalás korának szereplői voltak-e vagy — mint egy jeles történettudós gondolta — a 12. század figurái. De vajon ki merné a leghatározottabban elutasítani azt a feltételezést, hogy a Bár-Kalán nem tagjai nem azért emeltették éppen Szeren nemzetségi monostorukat, mert ez egy, a hagyo-