Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

A HELYTÖRTÉNETÍRÁS IRÁNYAI

téneti írónak mondhatjuk. Mindenesetre Varga munkája messze alatta maradt az 1870es évek, illetve a kiegyezés körüli idők helytörténeti „csúcsteljesítményeinek", Jakab Elek Kolozsvárjának vagy Hornyik János Kecskemétjének. Valamivel bővebben szeretnék szólni Reizner János alkotásáról, mert hiszen ez az az előzmény, ami lépten-nyomon kísért 100 év vagy közel 100 év múltán is. 1893 és 1897 között készült el, majd 1899-1900-ban négy kötetben jelent meg Reizner János monumentális terjedelmű munkája. Csak emlékeztetőül mondom, hiszen a jelenlevők túlnyomó többsége legalább úgy, ha nem jobban ismeri, mint jómagam, hogy ennek első kötete a 18. század végig, második kötete a 18. század végétől 1879-ig politikatörténeti vagy elsősorban a politikatörténet láncára felfűzött históriát ad. A harmadik kötetben egyházak, hitfelekezetek, hatóság, társadalom, egészségügy, ipar, iskolák, közművelődés és közgazdaság témakörök foglalnak helyet. Majd végezetül a negyedik kötet az oklevéltárat, illetve a kötetekhez illeszkedő név- és tárgymutatót tartalmazza. Ha most azt tesszük mérlegre az előbb elmondottak tükrében, hogy hol helyezkedik el Reizner történetírása a helytörténetírás programadó vonulatai sorában, akkor összefoglalóan azt állapíthatjuk meg: érdekes keveréket mutat. Van olyan mozzanata Reizner munkájának, amelyik egyértelműen Pestyre vezethető vissza, illetve megoldásai a Pesty-féle koncepcióból eredeztethetŐk. Legyen szabad megemlíteni az egyháznak, a közművelődésnek, a közgazdaságnak elkülönülten és ilyen címeken való tárgyalását, továbbá azt a — teljesen Pestyre visszamenő és minden más tervezetből hiányzó — elképzelést, miszerint a monográfiái munkálatokat oklevéltárral kell zárni. Ennyiben tehát a munkáját 1893-ban kezdő Reizner Jánosra nyilvánvalóan — tudatosan vagy tudat alatt, én ezt nem tudom most megítélni, nem végeztem erre vonatkozóan kutatásokat — hatott vagy legalábbis hathatott a Pesty Frigyesféle tervezet. Nagyon érdekes lenne megvizsgálni, hogy vajon mi az, amit Tagányitól, a Tagányi-féle koncepcióból átvehetett. Ne felejtsük el, hogy Tagányi 1894-ben publikálta a maga elképzelését, míg Reizner 1893-ban kezdte el anyaggyűjtését, és azt 1897-ig végezte. A Tagányi-féle koncepció a Századokban jelent meg, és Reizner, aki tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, nyilvánvalóan nemcsak olvasta, hanem értékelte is a Tagányi-féle elképzelést. Mindenesetre azt kell mondanom, hogy számos ponton kitapintható a tudatos kötődés a Tagányi-féle programhoz. A Pesty-féle program veleje az, hogy abszolút teljességigényt kell a helytörténésznek megvalósítania. Reizner ezt eleve nem vállalta fel, nem is tett rá kísérletet, tehát egy negatívummal bizonyította elhatárolódását a Pesty-féle irányzattól. Ami a Tagányihoz való kapcsolódást illeti, rögvest idézetet olvasok fel Reizner első kötete bevezetőjéből, mely világosan mutatja, hogy a szerző teljes egészében a Tagányi-féle elképzelést vallja, még ha filológiailag nem is biztos, hogy Tagányi volt az inspiráló, hiszen Reizner maga is rájöhetett ezen, általa alkalmazott gyakorlatok egyik-másikának elméleti megalapozottságára. Az idézet így szól: „Az országos érdekű eseményeket, amelyeknek helyszíne Szeged volt, általában csak igen röviden érintettem, mert azok nem a helyi, hanem az országos történetnek keretébe tartoznak". Ez nyilvánvaló és egyértelmű elutasítása a Pesty-féle úgynevezett kültörténetnek, a kültörténet fogalmának, tehát a Szegeddel megesett, a Szeged által elszenvedett történelmi események Szeged történetébe való részletes bevonásának. Említettem már, hogy az