Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből - Dél-Alföldi évszázadok 20. (Szeged, 2003)

BÉKÉS MEGYE

tak. Eger vára hős védői gátat vetettek a török inváziónak, megakadályozták a török csapatok további hadműveleteit. (Újabb nagy rohamra csak 14 év múltán, 1566-ban került sor.) A frontális támadás helyett a török éveken át az elfoglalt terület dúlásával, kifosztásával foglalkozott, portyákat, kisebb jelentőségű „kalandozásokat" hajtott végre a hódoltság közelében fekvő várak, vidékek ellen. Ilyen akció révén hatoltak be a törökök első ízben Gyula térségébe. A török elleni védekezésben elsőrendű fontosságuk volt a végváraknak. A mindenkori török hódoltsági terület szomszédságában láncként húzódó várhálózatnak fontos alkotórésze volt Gyula vára. A vég várszer vezet kiépülése megváltoztatta a régi hadszervezetet: a birtokaikat vesztett urak nem tudtak csapatokat kiállítani, a korábbi banderiális rendszer visszafejlődött. A törökkel szemben állandó katonaságra volt szükség, ezt a haderőt zsoldosok adták. Gyula várába mint királyi kézen lévő végvárba a kincstár állított zsoldos védőőrséget. A végvárakban szerte Magyarországon komoly gondot jelentett a pénzhiány: a zsoldosokat nem tudták időben és rendszeresen fizetni. A végvárak fenntartásában az osztrák tartományok, a cseh-morva rendek is szerepet vállaltak, de a birodalmi gyűléseken felajánlott pénznek csak egy kisebb része folyt be ténylegesen, s még az sem jutott el hiánytalanul a végvárakba. A török elleni harcok éveiben megrázó erejű tudósítások keletkeztek a gyulai vár elhanyagolt állapotáról, a zsoldosok fizetetlenségéről, nyomoráról. A gyulai zsoldosok pénztelensége nemcsak a vár zsoldos katonáinak panaszaiban tűnik fel, hanem hangot kap azoknak az adórovóknak a jelentéseiben is, akiknek a végvári katonákat kellett volna fizetniük. A zsoldosok — fizetség híján — rákényszerültek, hogy erőszakkal szerezzék meg élelmüket, a fennmaradásukhoz, ruházatukhoz, fegyvereikhez szükséges pénzt. Ki-kicsapva a várból rajtaütöttek a török területeken (ezzel is a török alatt élő népeket sújtották), zsákmányszerzés céljából török csapatokat támadtak meg. Arra is találunk példát — nem kis számban —, amikor a fizetetlen zsoldosok a végvárral szomszédos jobbágyfalvakra csaptak le, kegyetlenkedéseket követtek el. Békés megye egyre nehezebb idők elé nézett. Mind gyakoribbá váltak a török beütések, a fizetetlen zsoldosok kényszerű fosztogatásai mindjobban a termelőmunka gátjaivá váltak. Az amúgy is nehéz helyzetet még inkább súlyosbította az a tény, hogy 1556-ban megyénkben erőre kapott Szapolyai fiának, János Zsigmondnak (1540-1571) a pártja. Erdély megyénkbeli hívei pozícióit javította a török közelsége és a Gyulával szomszédos jenői várnak János Zsigmond oldalára állása. így esett meg, hogy 1556ban, a török veszedelem torkában, Mágocsi Gáspár gyulai várparancsnok nem a török seregek, hanem a János Zsigmond-párti megyei urak kastélyai ellen indította katonáit és fordította ágyúit. Gyula várában személyi ellentétek is nehezítették a hatékony védelem ügyét. Egymást érték a várkapitányok, a vár vezetői elleni kivizsgálások. 1554ben Henyei István várparancsnok és Mágocsi Gáspár lovaskapitány között robbant ki ellentét, kölcsönösen vádaskodtak egymás ellen. A kamarai vizsgálat egyiküket sem marasztalta el, mivel igazolást nyert, hogy híven, becsülettel szolgáltak, de egymással nem tudtak elfogadható viszonyt kialakítani. Ezért Henyei távozott Gyuláról, s 15541559 között Mágocsi lett a gyulai vár vezetője. Mágocsit 1559-ben Bornemisza Benedek váltotta fel, aki dúlással és fosztogatással vádolta meg Mágocsit. Gyulán a végvári harcok fegyverzaja közepette sem hallgatott a múzsa, sőt éppen a gyulai parancsno-