Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
Sem akkor, sem később nem tudtam meg, hogy mi okból bizonyultam alkalmatlannak az ilyen típusú tevékenységre, hisz soha semmilyen kapcsolatban nem álltam a meg szállókat segítő, illetve a megszállásba beletörődők köreivel. Éppen ellenkezőleg, én sem titkoltam szűkebb társaságom előtt a háborúval és a megszállással szembeni ellen érzéseimet. Talán az újabb személyek beszervezésével járó veszély követelt akkora elővigyá zatosságot a bácskai és az újvidéki ellenállási mozgalmak tagjai részéről, hogy nem mertek kockáztatni... 1942 januárjában sor került arra a bizonyos rosszhírű razziára lx — a megfélemlí tés és az öldöklés Újvidéktől Becséig és a Sajkásvidékig terjedt ki. 30 Ekkor a magyar megszállók 35 ezer embert, nemre és korra való tekintet nélkül, főként szerbeket és zsidókat, mészároltak le. 31 A razzia, egy ilyen nagyszabású megtorló akció igazi oka azon német elvárásban keresendő, amely Magyarországtól a keleti fronton nagyobb katonai erő jelenlétét kö vetelte meg. 32 A rosszhírű német külügyminiszter, Ribbentrop x is e célból érkezett Bu dapestre, ahol Horthyval találkozott. Magyarországnak, hogy kikerülje, illetve csök kentse ezen „felkérés" járulékos következményeit, a déli végeken elharapódzó parti zántevékenységekkel szembeni eredményes fellépést kellett produkálnia. Erre közvet len indítékul szolgált a sajkási háromszögben — Bácska déli szegletében, a Duna és a Tisza találkozásánál — a partizáncsapatok megjelenése/ 1 A razzia során az ártatlan lakosokból kerültek ki a az áldozatok. A razzia ténye nem maradhatott rejtve a nagyvilág nyilvánossága és a Hitlerelle nes koalíció előtt, ezért aztán a szövetségesek (az antifasiszta országok és kormányaik) határozottan léptek fel, a Horthyrezsim pedig, hogy a körülményeknek és a lehetősé geknek megfelelően vonulhasson vissza, egy látszatbírósági eljárást rendezett a razzia végrehajtói (!) — az érintett tisztek és (tábornokok) számára, miközben hagyta, hogy azok a hitleri Németországban találjanak maguknak menedéket. Azonban mégiscsak megbüntette őket is a sors — a háborút követően mint háborús bűnösök kerültek bíró ság elé, mindegyiküket felakasztották vagy agyonlőtték. 33 30 Az V. hadtest parancsnokának. FeketehalmyCzeydner Ferenc altábornagynak a jelentései alapján Szombathely Ferenc, a Honvéd Vezérkar főnöke adott utasítást a Sajkásvidék átkutatására. A térségben már 1941 novemberétől felélénkült a partizánok tevékenysége, ennek megszüntetése volt a feladat, amely azon ban nem vonatkozott a békés lakosság elleni fellépésre, a törvénytelen kivégzésekre. A Sajkásvidéken le zajlott tisztogatást (ahol valószínűleg több mint ezer áldozat volt) terjesztették ki Újvidékre is. Szombathelyi erre azért adott engedélyt, mert úgy tájékoztatták, hogy a partizánok behúzódtak a városba. A békés lakos ságot érintő megtorlásról csak később szerzett tudomást és annak megszüntetésére azonnal utasítást adott. 31 Magyar adatok szerint az újvidéki razziának 3340 áldozata volt. 32 A megtorlás időpontja valóban egybeesett Ribbentrop külügyminiszter (január 69.), majd Keitel tá bornok (január 2022.) látogatásával, melyeken azok először a teljes, majd a fél magyar haderőnek a szovjet hadszíntérre való kiküldését követelték. Végül elfogadták, hogy a három, még szervezés alatt lévő seregből a magyar kormány a 2. magyar hadsereget küldje ki a frontra. A sőregi, zsablyai, áldozatokkal járó össze csapások után azonban már korábban döntés született egy, a közbiztonságot megteremtő akcióról. 33 Magyarországon már 1942 januárjában felvetődött az ügy kivizsgálásának, a felelősök bíróság elé állításának igénye. A kivégzéseket leállító Szombathelyi Ferenc parancsára áprilisban megkezdték a vizsgá latot. A katonai bíróság elé állított vádlottak szabadlábon védekezhettek — nem feltételezték ugyanis, hogy a tisztek megszöknek a felelősségre vonás elől. 1944 januárjában azonban FeketehalmyCzeydner Ferenc altábornagy, Grassy József tábornok, Deák László ezredes és Zöldi Márton csendőr százados Németország ba szökött. Őket a háború után Magyarországon halálra ítélték, de kiadták Jugoszláviának, ott álltak újra bí róság elé, és végezték ki őket. Sajnálatos módon nemcsak a felelősökre, hanem a vérengzéssé fajuló razzia leállítójára, Szombathelyi Ferencre is ez a sors várt.
