Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
A megszállók érkezése után mindössze kéthárom héttel már megjelentek azok a plakátok, amelyek arról tájékoztattak, hogy az 1918 előtt születettek közül azok, akik nem a bácskai ég alatt látták meg a napvilágot, illetve nem éltek ezen a területen, 15 napon belül el kell hogy hagyják Bácskát. 18 A rendelet minden, az első világháború után érkezett telepes lakosra vonatkozott. Ez érintette legsúlyosabban az újvidékieket, hisz gyakorlatilag 1530 ezer ember kitelepítését jelentette a körülbelül 80 ezres össz lakosságból. 19 1941 májusában a kompok éjt nappallá téve dolgoztak. A kitelepítettek annyit vi hettek magukkal, amennyi egy szekérderékba vagy egy teherautó platójára fölfért. A Duna utca és a környező partszakasz az elmenők és maradók szomorú búcsúzkodásai nak színterévé vált. A Viszontlátásra! szófordulata végképp kiüresedett, mégis majd nem mindenki ennek reményében búcsúzott. A pusztaságot, ami a kitelepítés után Újvidéken maradt, nehéz szavakkal vissza adni. Kihalt az élet. A lakosság száma 50 ezerre esett vissza. 20 A Magyarországról be települők száma nem volt túl jelentős — néhány ezer ember, főként hivatalnokok. Ne hezen szoktuk meg az új Újvidéket, amely immár inkább egy sárfészekre hasonlított, nem az addig életerős városra. Egyedül az elnéptelenedett villamosok emlékeztettek a település hajdani mivoltára. A változás a város határhelyzetbe kerülésével valamint Újvidék és a főváros, Budapest közötti nagy távolsággal is összefüggött. Az élet csak 1942ben lett valamivel mozgalmasabb. A Magyarország területéről újonnan betelepült és az őshonos bácskai magyarok közötti viszonyt az jellemezte, hogy az előbbiek mindig hangsúlyozták anyaországi mivoltukat. 21 Bácska egész megszállása alatt nem épült ki közöttük teljes bizalom. Ez 18 Újvidéken 1941. április 25én jelent meg Bajor Ferenc tábornok falragasza, mely szerint az 1918. október 31. után betelepült szerb, montenegrói, zsidó, cigány lakosoknak el kell hagyniuk a területet. A ki telepítést végül a németek fékezték le, mert nem volt érdekük, hogy az általuk pacifikált Szerbiába, ahová Horvátországból is folyamatosan érkeztek a szerbek, még több menekült menjen. Forrás: UNGVÁRY KRISZ TIÁN: Honvédség és külpolitika. 19191945. Magyarország helye a 20. századi Európában. Szerk. PRITZ PÁL. Budapest 2002. 93106. 19 A népszámlálás szerint 1910ben Újvidék lakossága 33 590 volt, ebből szerb 11 594 (34,52%); ma gyar 13 343 (39,72%). Az 1921es jugoszláv felmérés a szerbeket és a horvátokat (akiknek lélekszáma 1910ben 621 volt) egy csoportba vette, 1931ben pedig már a szlovénokat sem tartották külön nyilván (1921ben 613 lakos). Eszerint 1921ben 16 071 szerb és horvát (41,08%); 13 065 magyar (33,40%) lakosa volt Újvidéknek, 1931ben pedig a délszlávok létszáma 28 678 (44,82%), a magyaroké 20 362 (31,87%) volt. Az összlakosság 39 122ről 63 985re nőtt tíz év alatt. Ezt az ütemet figyelembe véve (főleg a betelepí tések révén) elképzelhető, hogy a szerzőnek az 1941re, a területvisszacsatolás előtti időszakra vonatkozó 80 ezres becslése helytálló. Az 1941es magyar népszámláláskor 31 130 magyar (50,43%) és 17 531 szerb (28,40%) lakost regisztráltak, a város lélekszáma ekkor 61 731 volt. A különbségből következtethetünk a menekültek, áttelepítettek számára, tekintetbe véve a visszacsatolás után betelepülő magyarok csoportját is. Forrás: A Délvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai (18801941). Szerk.: DR. KEPECS JÓZSEF. Budapest, 1998. 20 A szerző becslése eltér a népszámlálási adattól. L. a 19. lábjegyzet adatait. 21 Ezt az állítást igazolja például egy 1942. március 21ei dokumentum: A Miniszterelnökség átirata a belügyminiszternek a szabadkai köztisztviselői kar magatartásáról és tevékenységéről. Eszerint a szabadkai magyarság azt kifogásolja, hogy háttérbe szorítják őket az állami alkalmazotti kinevezéseknél és az anya országból érkezettek bizalmatlanságát is szóvá teszik. „Ez napról napra növeli a távolságot az őslakók és az anyaországiak között." — állítja a dokumentum. Az átirat érdekessége, hogy állítása szerint az anyaországi ak a közéletben és a magánéletben is előnyben részesítik a szerbeket a helyi magyarokkal szemben. Forrás: Magyarok kisebbségben és szórványban. A Magyar Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályá nak válogatott iratai, 19191944. Főszerk.: ROMSICS IGNÁC Budapest, 1995. 493494.
