Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
leginkább a közigazgatás területén 22 volt észlelhető: az elöljárók, városvezetők minden helységben (még a legapróbb falvakban is) az anyaországiakból kerültek ki; az állami tulajdonban illetve felügyelet alatt álló gazdasági egységek (gyárak, üzletek, létesítmé nyek, zsidó és egyéb tulajdonok) szintúgy az ő kezükben összpontosultak; a rendőri és csendőri keretállomány is az anyaországból való volt. Csak a falusi rendfenntartók voltak helybeli magyarok. VI A szakemberállomány a legkülönfélébb területeken is az anyaországból rekrutáíódott. Már a megszállás első napjaiban sor került az ellátás racionalizálására. Elsősor ban a közszükségleti cikkek értendők ez alatt, főleg az élelmiszer — kenyér, liszt, cu kor, zsír, stb. Kenyérből naponta 25 dekagramm jutott fejenként. A bevonulás után néhány héttel megszűnt a szabad mozgás tilalma, a lakóhely el hagyásának engedélyeztetési kötelezettsége. Attól kezdve személyi okmányokkal az egész ország területén lehetett utazni. Magyarország még 1941 vége előtt kihirdette Bácska visszacsatolását 23 (az egye sítést minden abból fakadó jogkövetkezménnyel), akárcsak Baranya és a Muraköz esetében. Ennek alapján került sor a sorozásra is. Az 1919ben és az 1920ban szüle tett szerbeket így a magyar fegyveres erők kötelékébe hívták be, akár mint közkatoná kat, akár mint tiszteket. Ezt a státusukat a megszállás végéig meg is tartották, a front szolgálatot is értve ezalatt (keleti front vn ). A későbbi korosztályok (192124) már más elbírálás alá estek, erről később lesz majd szó. 24 A megszálló hatóságoknak egy másik, az újvidékieket sújtó intézkedése a zsidó lakosok alacsonyabb rendű polgári státusba való besorolása volt. 25 Újvidéken akkori ban 4000 zsidó élhetett, így ez igencsak éreztette hatását. A státus vesztés például azt jelentette, hogy a zsidókat megfosztották a szabad mozgás lehetőségétől, tulajdonuk ál lami ellenőrzés alá került, előbb csak néhány, majd később minden tisztség viselésétől eltiltották őket, ellenszolgáltatás nélküli munkakötelezettségre lettek kényszerítve az állam számára, és már 1942ben a fiatal (1730 év közötti) zsidókat munkaszolgálatra sorozták be, s vitték szét az ország minden részére, sőt a hadműveleti területekre is, stb. Ám ez még mindig csak egy közbülső szintje volt a zsidók megaláztatásának, ki szolgáltatottságának. Majd az 1944es év elején kezdődött mindennek az ún. végső megoldásba való torkollása — a haláltáborokban történő fizikai megsemmisítésük. Bi zonyos adatok szerint Újvidékre mindössze háromszázan tértek vissza közülük (a négyezerből)/ 111 22 Hasonló vélemény magyar memoárokban is olvasható. Például Reviczky Ádám édesapja, Reviczky Imre ezredes felvidéki tapasztalataira hivatkozva ír erről. Forrás: REVICZKY ÁDÁM: Vesztes háborúk — megnyert csaták. Emlékezés Reviczky Imre ezredesre. Budapest, 1985. 314316. 2Í 1941. december 16. 24 1942ben született döntés a fegyvertelen nemzetiségi munkaszolgálat bevezetéséről. A háborús fela datvállalás növekedése ebben valószínűleg szerepet játszott. 25 A Magyarországon korábban bevezetett zsidótörvények a visszacsatolt területeken is érvényesek voltak. 1938 és 1944 között törvények és rendeletek korlátozták a magyarországi zsidóság jogait, tulajdonát, szabadságát. A közérdekű munkaszolgálat bevezetéséről már 1939ben döntés született, a zsidók és a meg bízhatatlanok behívásával 1940 májusában megindult a különleges munkásszázadok szervezése. 1941. április 16án miniszterelnöki rendelet jelent meg a zsidók fegyveres szolgálatának megszüntetéséről, a munkaszol gálat bevezetéséről. Magyarország német megszállása, 1944. március 19. után folyamatossá vált a diszkri mináló intézkedések bevezetése. Hamarosan megindult a zsidóság gettókba kényszerítése és megkezdődött a deportálás a haláltáborokba.
