Milenko Palić: Visszaemlékezés a világháború éveire 1941-1945 - Dél-Alföldi évszázadok 19. (Szeged, 2003)
VISSZAEMLÉKEZÉS A VILÁGHÁBORÚ ÉVEIRE (1941-1945)
mely az újvidéki út felől Csurog és Gospodinci 15 irányába tartott. Sietni kezdtem, hogy megtudjam, mi történik, de a tömeg már elég távol járt a kereszteződéstől, így mégsem mentem utánuk; folytattam az utamat Földvár felé. A faluban úgy látszott, minden rendben van. így érkeztem meg rokonom, Brankov Mika apó házához, aki szerencsémre éppen kinn állt az utcán. Ő mondta, hogy ne menjek haza, mivel az enyémet sok más családdal együtt letartóztatták és internálták, azaz őrizet mellett Új vidék irányába indították őket. Ez lehetett az a tömeg, amelyet az útról magam is lát tam. Mivel már beesteledett, éjszakára ott maradtam Mika apónál, majd reggel (min den probléma nélkül) visszatértem Újvidékre. A földvári szomszédságtól hamarosan megtudtam, hogy mintegy 50 családot tartóztattak le, és közölték velük, hogy vissza lesznek zsuppolva Szerbiába, s csak egy szekérderéknyi ingóságot vihetnek magukkal. A hátrahagyott házakat mind kifosztották. Egykét hónap után azonban néhányan visz szatértek a faluba. Közöttük voltak az enyémek is, de csak az üres házat találták. Ké sőbb azonban már nem háborgatták őket a helyi hatóságok. 16 Ezt követően változások sora következett be a város és polgárai életében, melye ket a hadiállapotra való tekintettel a megszálló hatalom vezetett be, s amelyekről pla kátok közvetítésével szerbül (de németül és magyarul is) értesülhetett a lakosság. Leg először is arról, hogy Bácska visszakerült a magyar állam keretei közé, meg hogy a lakosok kötelesek átadni minden tulajdonukban lévő lőfegyvert, s hogy az ezzel szem beni ellenállást és szembeszegülést halállal büntetik. 17 A változások közül, melyek minden lakost, de a szerbeket különösen érintették, csak azokat sorolom fel, amelyek jelentősebb mértékben befolyásolták addigi életüket, így az enyémet is. Az események többsége a történetírásban egyenként leírattatott, összességükben azonban még nem került sor alapos, áttekintő tudományos feldolgozásra — nem szüle tett még tudományos monográfia az 1941 és 1945 között Bácskában zajlott esemé nyekről, így az egyéni visszaemlékezésekre mindmáig szükség van. Érthető, hogy az 1941 áprilisát követő változásokat mindannyian nehezen visel tük, mivel azok megszüntették a számunkra ismerős — bár nem tökéletes — állapoto kat/ a kialakuló új pedig rengeteg bizonytalanságot rejtett magában, milyen lesz és hova fejlődik a háborús körülmények között, melyhez hasonlót sokunk akkor tapasztalt először. Az első és bennünket különösen érintő változás az volt, hogy a Duna határfolyóvá lett Magyarország és a Független Horvát Állam között. Mivel Újvidék és Pétervárad között lerombolták a hidakat, csak kompok közlekedtek. Fürdéskor is immár csak a bal partot vehettük igénybe. Korlátozták a csónakok közlekedését és a halászatot is, bár nem mindenki számára... A komp nagyon szoros rendőri és katonai felügyelet mellett közlekedett. Péterváradra és a Fruska Gora kirándulóhelyeire többé nem volt lehetőségünk eljutni. 15 Boldogasszonyfalva. 16 A szerző családja őshonos volt, nem az 1918 után betelepítettek közé tartoztak. 17 Salamon Aurél azt írja, hogy tudomása szerint a szerbek szedték be távozásuk előtt a fegyvereket, de ez nem így volt. SALAMON i. m. 10. A bevonulás után például Zomborban is április 14én már falraga szokon tudatták a lakossággal, hogy minden polgári egyén köteles a tulajdonában lévő összes fegyvert és lő szert leadni és a rendelkezést megszegőkre azonnali kivégzés vár. CSIMA i. m. 57.
