Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A plébános és településének lakói között nem egy esetben az adók, azon belül az egyházi tized, — amelyből a plébános is részesült — fizetése körül keletkezhettek elsősorban jogviták. Megoldásuknak egy másik módját hagyományozta ránk a Szabadka plébániájának középkori történetéből fennmaradt egyetlen oklevél. Váradi Péter kalocsai érsek 1496-ban a tizedfizetés nem teljesítése miatt egyházi tilalom alá helyezte a szabadkaiakat, amelyet II. Ulászló király óhajára feloldott. Péter plébánost értesítette, hogy miután Dengelegi Pongrác Mátyással, Szabadka urával tisztázta a tized fizetésének mértékét, haladékot ad annak a következő év Szent György napjáig való teljesítésére. Ha addig a tized fejében járó összeget nem fizetik ki, a települést újra interdictum alá helyezi.

44 Jelen estben feltételezhető, hogy Péter pap az érsekhez fordult ügyével, aki nem habozott az egyházi büntetés kiszabásában. A király viszont a jövedelmeikben ellenérdekelt két felet, a világi és az egyházi urat egyezkedésre szólította fel. Számunkra úgy tűnik, hogy a szabadkai plébános szélesebb jogokkal rendelkezett, mint a gyulai uradalomban szolgálók. A plébánosnak jövedelméből kötelessége volt a rábízott intézmények, épületek fenntartása. Gyulán — mint említettük — ez az iskola, a fürdő és a malom karbantartásátjelentette a plébánia épületének gondozása mellett.

45 A plébánia javainak megőrzése és gyarapítása a simándi és békési egyházak átvételekor tett hűségnyilatkozatokban ugyancsak szerepel.

46 A mindenkori plébánosnak szolgálati helyén kellett tartózkodnia (domicilium), a szent dolgok (a szentségek kiszolgáltatása, misemondás, zsolozsmázás), a hívek lelki életének irányítása és körültekintő gondozása fontos feladatai közé tartozott. Hosszabb távolléte alkalmával pedig helyettest kellett állítania, akit fizetnie kellett vagy prebendát kellett biztosítania számára.

47 Ezeket nemcsak a kánonjog írta elő a plébánosok számára, hanem a kegyúrral kötött megállapodások is tartalmazzák, mégsem teljesítették illetve teljesíthették őket. A korabeli gyakorlatnak megfelelően Brandenburgi híveinek jutalmazására és fizetés kiegészítéseképpen adott tisztviselőinek plébániát. Gyulai Gyúry András, az őrgróf titkára a simándi plébániát kapta, káplánja, Budai Ferber János pedig a békésit. Feltételezhetjük, hogy a világi hivatal mellett, amelyet uruk mellett betöltöttek, mily kevés idejük jutott plébánosi teendőikre. Helyettest állítottak, maguk pedig csak a bevételek megszerzésével törődtek. A fenti paptípusnak jellegzetes képviselője volt a dalmáciai Scardona város szülötte, Sadobrics Péter, akinek pályáját gyulai tartózkodása idején tudjuk nyomon követni. Azokhoz a horvát származású tisztségviselőkhöz tartozott mint Gerdosics Péter, Dudics András, Benkovics Miklós és mások, akik még Corvin Jánossal, majd pedig Frangepán Beatrixszal érkeztek Gyulára, és közülük többet Brandenburgi átvett gyulai udvartartásába. Neve 1508-ban bukkant fel, amikor Frangepán Beatrix Dudics András helyett Salfinai Simonnal együtt várnagyként fogadta fel. Ez időtől mintegy három éven át szerepel a forrásokban, 1512-től már nem találkozunk vele.

48 Talán nem csalódunk, ha úgy gondoljuk: ő az, aki 1523-ban Pozsonyban járva mint pápai jegyző köteIVÁNYI I. 1886-1892. Okmánytár. 8. 5. sz. Az oklevél helyes keltezése: 1496. január 3. BLAZOVICH-ÉRSZEGI-TURBULY 1998. 406. GYO 82. 108. sz. 83. 110. sz. MALYUSZ 1971. 121., 129. BLAZOVICH-ÉRSZEGI-TURBULY 1998. 407-408. KARÁCSONYI 1896. 64., 73.