Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
aki korlátozta a bíró jogkörét. Az 1496-ban kiadott privilégiumlevélben Corvin úgy rendelkezett, hogy a fej- és jószágvesztésre ítéltek javait a bíró Corvin részére foglalja le, és őrizze, a bűnös pedig, miután az officiálisoknak egy aranyat lefizetett, hozzá fordulhat kegyelemért. Az uradalmi bíráskodás hierarchiájában az ügynek mindenféleképpen el kellett volna jutnia a földesúrhoz, ha másképpen nem, beszámoló útján. Ő azonban, félve az anyagi károsodástól — utal is erre az oklevél szövegében — külön kitért az ügyek lefolytatásának módjára. A fej- és jószágvesztésre ítéltek közül ugyanis csak azok tudták megváltani magukat, akiknek elégséges vagyonuk volt hozzá, ezért az ítélet nyomán az úr busás jövedelemre számíthatott. A fentiekben leírt helyzet állt elő a Bácskai Vera által részletesen tárgyalt, drámai fordulatokban gazdag perben, amely Somogyi Ferenc és Oláh János között 1528-1529ben zajlott, amikor a városi bíróság által meghozott ítéletet a földesurat képviselő várnagy is helyben hagyta. A büntetés végrehajtásáról keveset beszélnek a források, de az ismeretes, hogy Oláh Jánosnak — politikai kérdések ugyancsak szerepet játszottak az ítéletben — le kellett mondania bírói tisztéről, amivel az uradalom gazdája, Brandenburgi György egyetértett. A törvénykezés e három lépcsője a gyulai plébános számára készült oklevélből is kiderül. Mátyás plébános peres ügyeivel ugyancsak az említett három fórumhoz fordulhatott, és nem az egyházi törvényszékhez. 25 Az eljárás helye, ideje és a perszemélyek A bíróság, amíg nem rendelkezett egy-egy város saját házzal, azaz városházával, a bíró házában ülésezett. Később a városházán, amint a debreceni jegyzőkönyvekből kiderül, Debrecenben a szenátus ugyancsak itt ülésezett. 26 Szegedről erre nézve nincsenek adataink, de mindenképpen a fenti gyakorlat érvényesült. Gyulán a földesúr házában, azaz a várban ítélkeztek. A törvénykezési napok ideje váltakozott városonként. Míg Budán hétfőn, szerdán és pénteken, addig Debrecenben kedden, csütörtökön és szombaton ítélkeztek. 27 Kisebb városokban feltehetően kevesebbszer. A magdeburgi jog szerint a törvénykezési napokon a bíróság napkeltétől napnyugtáig ítélkezett. Debrecenben hasonló lehetett a helyzet. Egy 1547-es bejegyzés szerint Varró Máté tiltakozott a bíróság előtt, hogy Perényi Albert a törvénytétel órájáig jelent meg. 28 Ennek időpontja Iványi Béla szerint az esti harangszó, illetve az esti ima ideje volt. Maga a jegyzőkönyvi regeszta készítője, P. Szalay Emőke is esti óra, illetve esti időpontként fordítja a bejegyzett részt. A hora vespertina illetve tempus vespertinum a középkorban a kánoni óráknak megfelelően nyáron délután négy, télen öt órakor volt, amire feltehetően harangoztak is, ezért említheti forrásunk a pulsus vespertinust, amiből tulajdonképpen az esti harangszó lett, ami egyúttal jelölte a karóra nélkül járó középkori ember számára a munkanap végét. Ez lehetett az időpont amíg a bíróság tárBLAZOVICH 1996. 358-359. GYO 1938. 67-68. BÁCSKAI 1991. 47-49. DVMJ 1566-1567. 138/2., 193/1. sz., DEBRECEN története 1. 137. IVÁNYI B. 1924. 22. DVMJ Passim. IVÁNYI B. 1924. 24. DVMJ 1547. 31. sz.
