Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
a mai Borbás utca táján, 107 az utóbbi, amelyet Mathis Zündt 1566-ban készült metszete is ábrázol, a város központjában, a Nagy utca térré szélesedett részén. Mellette magasodott a városi mészárszék épülete, amely a kereskedelem és ipar mellett főként állattenyésztésből élt lakosság számára oly fontosnak bizonyult. 108 A városi lakóházak korszakunkban gazdáik vagyoni helyzetének megfelelően színes és széles skálán helyezkedtek el a félig földbe süllyesztett, favázas, patics falazatú egyszerű viskótól a vert falú vagy vályogból készült házon át a korabeli forrásokban kőházként emlegetett, téglából épített házakig. Belőlük az Alföldön korunkig egy sem maradt fenn. írásbeli források azonban a tégla házakról nem egyszer megemlékeztek. 1497-ben például Szilágyi Lászlónak négy kőházából kettő Szegeden állt, egy a Szent Péter templom mellett, egyben pedig mészérszék működött. 109 Talán ez utóbbi lehetett az, amelyből 1527-ben egy puskalövéssel életveszélyesen megsebesítették Cserni Jovant. A Tisza partjához közel, a rév melletti piactéren állt. 110 Az 1578-ban készült defter a szegedi Palánkban számos kőházat említ. 111 Mivel Szegeden 1554 és 1560 között a magyarokat kiköltöztették a Palánkból, e házak korábban, a 15., illetve a 16. század első felében épülhettek. Egy részük ekkor már romos állapotban volt. E kőházak formájáról, építészeti stílusáról nem maradtak fenn információk. Egy nagyon halvány szálon azonban talán eljuthatunk hozzájuk. Szegeden az Oskola utcában az 1960-as évek első felében bontatta le a városépítészeti furor az úgynevezett török bazár, a népi emlékezet szerint törökkori ház épületét. A később Demjén-háznak nevezett épület az Oskola utcában, a középkori Nagy utcában állt. (13. kép) Mivel a törökök a hódoltság idején nem építkeztek, szent helyek és fürdők kivételével a régi épületeket használták azokon a legszükségesebb javításokat elvégezve, a mi épületünket is ideérkezésük előtt emelhették. Feltételezésünket a többszöri átlakításon átesett ház formája is bizonyítja. A földszinten elhelyezett boltjával, az emeleti lakószobákkal, a raktárnak is használható magas padlással kinézete és funkcionális szerkezete a délnémet városok polgári lakóházaihoz hasonlít. 112 Bizonyítja azt, hogy ezt a házépítési formát nemcsak Nyugat- és Észak-Magyarországon, hanem az Alföldön is ismerték a középkorban. Ha nem is képztek eme épületek zárt utcafrontokat az alföldi városokban, ismerték őket, és a városok központjában nem egy állt belőlük. Azok a szegedi és gyulai gazdag kereskedő patrícius házak, amelyekről a források megemlékeznek, az elbontott szegedi török ház stílusában épülhettek. Hozzájuk hasonló kétszintes épületeket a nagyobb alföldi városokban jobbára csak a 18. század második felében kezdtek emelni. A folytonosság ebben is, mint annyi másban, több mint kétszáz évre megszakadt. Az egyéb lakóházakról jelen írásban nem kívánunk szólni, a régészet és néprajz részletesen elemzi őket. 113 Azonban hogy mégis fogalmunk legyen róluk, egy még a 19. században állt, és használt, földbe süllyesztett Szabadka környéki épület fényképét 107 BLAZOVICH 1995. 92. Az ide vonatkozó irodalom feltűntetésével. 108 ZÜNDT. 109 SZEGED története 1. 456. 110 Uo. 503-504. 111 Uo. 538. 112 ISENMANN 1988. 51. 113 BALASSA 1985.
