Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Ságoknak és szokásoknak megfelelő célra épített objektum. Területünk városaiban ezen épületekre vonatkozó adat alig maradt fenn. Még az sem ismeretes, volt-e állandó városháza, vagy a mindenkori bíró házában tartották-e az üléseket, és őrizték a város értékeit. Erre nézve még Szegedről sincs korabeli biztos adatunk. Fürdő létezéséről viszont Gyuláról és Szegedről is hírt kapunk.

104 Az előbbi fürdőjének fenntartása a plébános kötelezettségei közé tartozott. Hogy a helyén állt-e a későbbi török fürdő, amelyre utóbb a mai II. számú iskola épületét emelték, nem ismeretes. Gyulán a várban is kialakítottak egy fürdőt a bennlakók számára. Ennek leírása viszont fennmaradt a vár 1528. évi leltárában.

105 A szegedi fürdőt Zsigmond lengyel királyfi számadáskönyve említi az 1500. évi bejegyzések között.

106 A későbbi IV. Zsigmond lengyel király bátyja, II. Ulászló magyar király vendégeként utazásokat is tett az országban, és így jutott Szegedre, ahol igénybe vette a fürdő szolgáltatásait. Hogy a szegedi fürdő milyen lehetett, medencés vagy kabinos, arról nem szól a forrás. Talán medencés lehetett, vagy több „kádat" tartottak egy helyiségben, mert a fejedelmi vendéget fürdőzése közben lepedővel kerítették el. Az ókori Rómából a középkorra hagyományozódott fürdőkultusz népszerű volt nemcsak Nyugat-Európában hanem hazánkban is. 13. Az egykori szegedi Demjén-ház Az egyéb közösségi épületek közül a szegedi Szent Péter ispotályt és a gyulai ispotályt említhetjük meg. Az előbbi Alszegeden állt mellette a hasonnevű templommal GYO 67. BLAZOVICH 1997/a. 30-31. BLAZOVICH-SZ. GALÁNTAI 1984. 105-115. BLAZOVICH 1997/a. 30-31.