Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
keny utcácskák kötik össze, és így nem egy esetben létra forma alakul ki. A raszter rendszerű alaprajz esetében a háztömbök és az utcák sakktáblaszerűen helyezkednak el. Utak találkozásánál pedig az utcakereszteződés képezte kiindulópontját a város alaprajzának. A fentieken túlmenően különleges típusokat is felsorol, mint például a piacutcás városokat és a főteret négy utcával körbevett településeket. Harmadik fő formának az erődített várost tartja, ahol az utcahálózat házaival a város erődítését is szolgálta. 72 Az alföldi városokról középkori hiteles alaprajz nem maradt fenn. Alaprajz rekonstrukció azonban készült több város középkori szerkezetéről, amelyeket városmonográfiákban tettek közzé, és Kubinyi András mutatott be hat város-alaprajzot idézett tanulmányában. 73 A fentiek és saját eredményeink alapján megállapítható, hogy az általunk vizsgált települések alapformája a piaccal összekapcsolódó egy utcás település volt, amelyre példát Csongrádtól Szegedig és Kalocsától Aradig láthatunk. E helyeken eme utcákat Nagy utcának nevezték általában, és valamilyen kiterjedtebb vízhez közel, követve a part vonalát futottak. E jelenséget már Márki Sándor észrevette Aradról és Arad megyéről készített monográfiájában, amikor a Középutcáról írt: „Az ily széles főutcák máig is jellemzik a legmagyarabb városokat, s Aradnak e büszkesége az első magyar lakosoktól örökségképpen maradt a XVII-XVIII. században odatelepedett szerbekre, románokra és németekre." 74 Eme utcák mellé velük párhuzamosan új utcákat nyitottak, így lett az eredeti utca neve Középutca, amint Arad és Dunapataj példája mutatja. Ellenpélda is található természetesen, mert Csongrádon a Középutca kicsinyke lehetett, mert a 134 család közül csak 9 lakott itt 1548-ban. 75 Hódvásárhelyen hasonló volt a fejlődés útja, hiszen a Nagy utca mellett 1579-ben a Kis utcát találjuk. Eme utcákat a későbbiekben keresztutcák kötötték össze, és így kialakult a „létrás" szerkezet. Szeged legkorábbi alaprajzában ugyancsak meghatározó szerepet játszott a várhoz tartó, majd onnan tovább haladó Nagy utca. Makó, Simánd és mások esetében az útkereszteződés volt az alapforma, amely a későbbi város szerkezetének a kiinduló pontját adta. Az utóbbinál az utca elnevezések (Gyula-, Nadab-, Pél utca) utalnak erre. Az előbbinél a Hódvásárhelyről és Arad felől jövő út és a rév helye mutatják. Az útkereszteződés közelében terült el a piac, amelyet azonban csak feltételezni lehet. A fent leírt településmagok a kisebb helyeken mindvégig fennmaradtak, és meghatározták annak további elrendeződését, a nagyobb helyeken ellenben mint Szeged és Gyula kialakult az utcahálózatos településalaprajz. A dél-alföldi városok alaprajzát vizsgálva nem találtunk a 14-16. századból egyetlen adatot sem, amely arra utalt volna, hogy valamiféle városszervező-tervező erő játszott volna szerepet az épített környezet formálásában akár egy településen is. A városok alaprajzáról szólva feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy a magyar és török adóösszeírások, amelyek adataira építve próbáltuk bemutatni a városok középkori 72 ISENMANN 1988. 43-44. 73 CEGLÉD története 1982. 83., 86-87. A vonatkozó rész Vass Előd munkája. MÁTÉ 1989. és térképmellékletek. DEBRECEN története 1. 158-175. A vonatkozó rész Szendrey István munkája. DRASKÓCZY 1984. 91-101. KUBINYI 1985. Térképmellékletek. 74 MÁRKI 1892. 177. 75 VASS 1979. 17., 64.
