Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

zett Tarján neve, amelyek a 16. századi defterekben mint utca- vagy városrész névként lettek feltüntetve.

67 Kun népességet jelöl a szegedi és kecskeméti Kun utca neve. Déli szláv népesség jelenlétére utalnak a Tót utca elnevezések, amelyeket Makón, Simándon és Szegeden jegyeztek le a 16. században. Ide vesszük a vásárhelyi Kanizsa utca nevét is, amelynek előtagja szláv eredetű, „fejedelemé-, kenézé-" jelentésű szó, valamint a szintén szláv eredetű Kazsó utca nevét, amely a szláv bunda szóból ered.

68 Ismeretes ugyanis szláv telepesek jelenléte már a 15. századi Hódvásárhelyen, akiket Hunyadi János, a fejedelem telepített le földjére.

69 Feltehetően még a török megszállás elől távoztak el, és nem is tértek vissza, mert ekkor már magyar neveket sorol fel a két utcában a defter, ami oka lehetett az utcanév eltűnésének is, illetve annak, hogy a 18. században ezen utcanév nem bukkant fel újra. Amint a népnevekből származó utcák helyét, úgy a mesterségeket jelölő utcaneveket sem lehet lokalizálni pontosan. így járunk a Gyulán, Makón, Patajon és Szegeden lejegyzett Csapó utca elnevezésekkel,

70 amelyek feltehetően a posztócsapók helyétől vették nevüket. Ugyancsak nehéz lokalizálni a csongrádi, gyulai és temesvári Halász és a szegedi mesterséget jelölő utcákat. A személynevektől vett utcanevekkel is hasonló a helyzet, akár a gyulai, akár a szegedi példákat nézzük. A legtöbb nyugat-európai és nyugat-dunántúli város középkori magjának, belvárosának mai képe utcáinak futásával, középkorból fennmaradt épületeivel nyitott könyv a középkori város szerkezetét tanulmányozni kívánó kutató számára. Nem így áll a helyzet az Alföldön, ahol részint a kő és tégla építőanyag drágasága és hiánya miatt kevéssé időtálló anyagokból építkeztek. A történelem sorsfordulói és a természeti katasztrófák során a kőépületek túlnyomó többsége is elpusztult, a település-régészet pedig mindezideig sovány eredményeket mutatott fel.

71 Mielőtt azonban mindezek ellenére megpróbálkoznánk néhány a városalaprajzra vonatkozó következtetés kifejtésére, nézzük meg, Eberhard Isenmann a tervszerűen alapított vagy továbbépített középkori városok alaprajzainak milyen típusait gyűjtötte össze Az első típusba azokat a városokat sorolja, ahol a frontjával az utcára néző lakóépülethez kapcsolódtak egy vagy két oldalon a majorsági melléképületek, amelyek végében esetleg később lakóépületet emeltek, ami új utca nyitására adott lehetőséget. A második csoportba a telkeket és a rajtuk álló házakat egymásba kapcsolódó utcákkal elválasztó alaprajzú városokat sorolta. E csoporton belül az alábbi változatokat különböztette meg. Az egy utcás települést, amelyen az utca mindkét oldalán álló házakhoz a majorsági épületek kapcsolódnak, a keresztbordás elrendezést, amelynél a főutcából mindkét oldalon szűk utcák indultak. Harmadikként a párhuzamos utcás települést említi, amelynek utcái végül összefutnak, és így orsó formát adnak. A két utcát kes67 KTM LEX. 1996. Passim. BÁLINT S. 1963. 8. KÁLDY-NAGY 1985. 388. 68 MAKÓ története 1993. 200. KÁLDY-NAGY 1982. 367-376. BÁLINT S. 8. VASS 1980. 19. FNESZ 1980. 323., 445. KÁLDY-NAGY 1985. 347. 69 KTM LEX. 1996. 136. 70 L. a 62-67. jegyzeteket. 71 A település-régészet munkáját az Alföldön nemcsak a beépítettség nehezíti, hanem az is, hogy a városok területét a középkori szinthez képest jelentősen feltöltötték (Szegeden például a nagy árvíz után több méterrel), valamint a tégla és kő hiánya miatt a régi épületek alapjait is elhordták.