Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A DÉL-ALFÖLDI VÁROSOK A 14-16. SZÁZADBAN Alaprajz, városkép, a társadalmi tagozódás térbeli rendje 1. A középkori városoknak, akárcsak a maiaknak, ezer arca volt. Sajátos vonásaikat markánsan vésték rájuk a természet erői, formálta a társadalom és a gazdaság a bennük lakó emberek kezével. Minden város egyedi jelenség, mégis fellelhetők bennük közös ismertető jegyek, amelyek a város fogalmát kialakítják bennünk. Nem gyűjthetők könnyen össze, hiszen számos területről kell összehordani őket. A városkép a városi lét igen fontos meghatározója. Vele találkozunk először, ha egy addig ismeretlen városba érkezünk. Jellemzi a várost és lakóit utcáinak vezetésével, a házak állagával, a közlekedéssel, a gondozottságával vagy elhanyagoltságával és sok mással. Jelen munkánkban arra a kérdésre próbálunk választ adni, milyen volt a Dél-Alföld 14-16. századi városainak külső megjelenési formája, és hogy voltak-e olyan sajátos jegyeik, amelyek megkülönböztették őket más régiók településeitől. Vizsgálatainkat azért szűkítettük a Dél-Alföld területére, mert az Alföld észak-keleti részére nézve Kubinyi András végezte el a munkát, a keleti, partium vidék városait Paul Niedermeier vizsgálta. Legjújabban pedig Kubinyi András, Christian Lübke és Székely György tettek közzé a témához kapcsolódó tanulmányokat.

1 Az Alföld sík vidékén az emberi megtelepedést szinte egyedül befolyásoló természeti tényező a föld minősége mellett a vízhálózat, ami az általunk vizsgált városok esetében is jelentkezik. Az Alföld fő folyói mellett közvetlenül, különösen a déli területeken kevés város keletkezett. Közéjük tartozik Pest, Szolnok, Csongrád, Hódmezővásárhely, Szeged, Becse, Arad és Gyula. Mások a főfolyókba torkolló vizek mellé épültek, mint például Bács, Makó, Szatmárnémeti, és vannak, amelyek a folyókkal összefüggő vagy azoktól távolabb fekvő vizek (tavak vagy erek) mellé települtek, amit Debrecen és Szabadka esete bizonyít a jelentősebbek közül. Az utóbbiak kivételével eme települések helyraj zára jellemző, hogy mindnyájan víz mellé simulva épültek fel. A három nagyobb és több kisebb kiemelkedő helyre települt Szegeden — amelynek helyrajzát Reizner Jánost, a város első monográfusát követően többen feldolgozták

2 — a korai település csak a rév melletti viszonylag szűk területen feküdt a Tisza mellett (1. kép). Nem fért el rajta csak a vár — amely a rév forgalmát, a Tiszán völgy- és hegymenetben hajózókat vigyázta, és a sórakodó-elosztó központot ellenőrizte — valamint a vár tőle délre fekvő suburbiuma, ahol a vár és a hozzá tartozó hi1 KUBINYI 1985. 7-82. NIEDERMAIER 1996. KUBINYI 2000/d. 17-24. LÜBKE 2000. 25-41. SZÉKELY 2000. 9-16. 2 REIZNER I. 31-32. és a 224-285 oldalak között De la Croix Paitis 1713-ban készült térképének kicsinyített másolata. ÁMF 903. és térképmelléklet. KUBINYI 1985. 7-82. és térképmelléklet. KULCSÁR 1984. 5-18. MÁTÉ 1989. 5-75. és térképmellékletek.