Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

utazók, ha az úti cél nem változott, ritkán hagyták el a járt utat a járatlanért. Ez pedig ritkán fordult elő a középkor maihoz képest kevésbé változó világában. Még akkor is így volt ez, ha mai értelemben vett utakról a középkorban nem beszélhetünk, hiszen abból az ösvényből lett út, amelyet a rajta járók jobban kikoptattak. A lakosság és ennek következtében a települések gyarapodása növelte a kitaposott utak számát, néhány út nyomvonalát pedig ismét ellepte a vegetáció zöldje használatuk megszűnése után. Az utak legnagyobb részét nem gondozták, jóllehet a révek és vámok jövedelmét élvezőknek feladatuk lett volna. A Hódmezővásárhelyről Csomorkányra vivő út a Mátyáshalmi iskolánál. (Lőkös Sándorné felvétele) Az utak találkozásánál települések alakultak ki, amelyeket centrális helyzetük teremtett. Az utak találkozása emberek találkozásának helye is volt egyúttal. így alakultak ki az Alföldön a nagyobb települések, a későbbi városok, mezővárosok elődei, amelyeknek gazdasági erőtere egyes esetektől eltekintve máig nem változott. Ezért lehetett a településhálózat és úthálózat az Alföldön a 14. század óta napjainkig a számos történelmi megrázkódtatás és katasztrófa ellenére oly stabil. Szatmárnémetibe kilenc irányból érkeztek az utak és mentek tovább.

29 Temesvárra tíz út futott össze a szélrózsa minden irányából.

30 Debrecent ugyancsak úti csomópont jellege emelte a legjelentősebb települések közé a középkor végére. Szegedet szintén a közlekedésben és ennélfogva a kereskedelemben játszott szerepe tette központi hellyé. MAKSAY 1940. 9. SZENTKLÁRAY 1879-1882. Térképmelléklet.