Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

nedvesebb és hidegebb éghajlat kitűnő legelőket adott az állattartóknak, az európai városok pedig biztos felvevő piacot jelentettek a húsárú számára. Eme folyamatok értékelték fel az Alföldet gazdaságilag, és ezért indulhatott el a látványos városi fejlődés a 15. században. A mezővárosokat a magyar tudományosság hosszú ideig nem tekintette valóságos városoknak. Részint a korábbi, Werbőczyre támaszkodó jogászos szemlélet miatt, részint a nyugati, főképp a német szakirodalomban kialakult nézőpont alapján.

36 A bajor és lengyel kutatók a mienkhez hasonló városhálózatot vizsgálva már eljutottak arra az álláspontra, hogy a mezővárosokat a városok közé emeljék, és ilyen módon másképpen közelítik meg a kérdéskört.

37 Kubinyi András és Szakály Ferenc újabban a hazai középkori városfejlődés szerves részeként fogja fel a mezővárost. Szakály a civitas-ok mellett királyi és földesúri mezővárosokat különböztet meg,

38 Kubinyi pedig a jogi szemlélettel szemben egy-egy települést vizsgálva a városi funkciók számbavételét tartja fontosnak véleményalkotása előtt. D. Denecke nyomán egy tíz pontból álló centralitási mutató pontrendszert dolgozott ki, amely alapján egy-egy város súlyát és jelentőségét meghatározza. A várost, egy terület központi helyét a vonzáskörzetével együtt vizsgálja.

39 Magunk számára — mivel az Alföld, illetve annak egy része, egy hagyományosan városhiányos övezet településtörténetét tanulmányoztuk — ez ideig sem volt kétséges a mezővárosok városi szerepköre, jóllehet ismeretes előttünk, hogy sem megjelenési formájuk, sem lakóik jogállása nem érte el a nyugat-európai városok szintjét, ám régiónkban, ha kezdetlegesebb formában is, ugyanazt a feladatot, a centrum szerepét látták el, mint nyugat-európai társaik. Ali. század óta máig fennálló, nyugatról keletre tartó európai gazdasági- és kultúrlejtő a városokra éppúgy érvényes mint a többi társadalmi jelenségre. Amíg a nyugat-európai városok nagy többségükben fallal körülvett települések voltak, és utcáik két oldalán egymás mellett zárt sort alkottak a téglából vagy kőből épített többnyire egyemeletes házak, amelyek gerincmagasságát és külső homlokzatát már a nagyon korai időkben helyi statútumok határozták meg,

40 a polgárok közössége pedig széleskörű autonómiával rendelkezett, addig a mezővárosokat nem védte városfal, utcáikon laza sorokat alkottak a házak, amelyek a 15-16. században felmenő vert falúak voltak, ám szalma- vagy nádtetővel fedték őket. Kő-, azaz téglaházat — nyilván a magas költségek miatt — ritkán építettek, olyannyira, hogy a forrásokban külön megemlítették őket.

41 Az Alföld gazdasági felértékelődése az állattenyésztés révén főképp a 15. században következett be, aminek hatására a városfejlődés a korábbinál nagyobb lendületet vett. A folyamat ilyeténképp időeltolódásban volt a Rajna és az Alpok közötti területen kialakult helyzethez képest. Heinz Stoob ugyanis a városokról összegyűjtött adatainak KUBINYI 1996. 130. ISENMANN 1988. 107-127. Az ide vonatkozó felfogásra 1. KUBINYI 1996. 130. SZAKÁLY 1995. 9-32. KUBINYI 1996. 107-110. KUBINYI 2000/c. 7-101. és térkép. ISENMANN 1986. 46-48. ÉRSZEGI 1982. 45. 111. sz., 48. 114. sz., 49. 115. sz.