Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

vizsgálata nyomán a városfejlődés alábbi szakaszait állapította meg Közép-Európára nézve, amelyet ő a Rajnától számít. Első szakaszként a kezdetektől 1150-ig terjedően az ún. anyavárosok kialakulásának az idejét vette, azon városokat, amelyek a városok alaptípusait képezték, amelyek mintát adtak az újabb városok gazdasági, jogi életének és más vonatkozásainak a megszervezéséhez. 1150-től 1250-ig tartott a nagy alapított városok kialakulásának az ideje, amelyeket az anyavárosok példáját követve hoztak létre, és általában alapítólevéllel rendelkeztek. A harmadik szakasz 1250-től 1350-ig a kisvárosok keletkezésének az időszaka volt, míg az 1350-től 1450-ig terjedő időt a törpevárosok (Minderstádte, Zwergstádte) kialakulása etapjának tartotta. 1450-től 1800-ig pedig szerinte a városok létrejöttének nagy apályával kell számolnunk, utána pedig már más társadalmi gazdasági körülmények között nagy fellendülés következett be.

42 Stoob az általa közép-európainak tartott városokat lakosságuk alapján az alábbi módon osztályozta: törpe városnak tekinti a 800-as lélekszám alattiakat, kisvárosnak a 800 és 2000 közöttieket, középvárosnak a 4000 és 10.000 lakost számlálókat, a 10.000 felettieket pedig nagyvárosoknak tartja.

43 Stoob kategóriáit felhasználva az Alföld két legnagyobb városa, Debrecen és Szeged volt a 15. és 16. század fordulóján, lakosságszámuk 7000 és 7500 között mozgott, és így a középvárosok felső régiójába tartoztak. Gyarapodásuk jelentős volt a 15. században, és lakosságuk a későbbiekben tovább növekedett. Debrecen, a 16. század végére a hódoltságból oda menekülőkkel 11 ezerre emelkedett, Szeged viszont a török megszállással (1543) apadni kezdett.

44 Gyula ugyanebben az időben 1500-3000 lakost számlált, és a nagyobb kisvárosok között foglalt helyet.

45 Kisvárost Bácskai Vera gyűjtése alapján számosat említhetünk.

46 A törpe városokat nehéz lenne megkülönböztetnünk vidékünkön az óriásfalvaktól. Helyzetük megítélése alapos egyenkénti kutatást igényelne, amitől jelen esetben eltekintünk. Az ország egyes régiói a középkorban sem egyenlő mértékben fejlődtek. Egyesek stagnáltak, mások előre lendültek, majd idő múltával változott a helyzet. Addig, amíg a nyugati országrész nagy városainak gyarapodása éppen a 15. század második felében állt le,

47 addig az alföldiek éppen ekkor lendültek neki a gazdasági konjunktúra következtében. Az egyes vidékek eltérő fejlődési ütemére ad példát Nevén Budák is Várasd megye városainak közép- és kora-újkori helyzetét bemutató munkájában.

48 A mezővárosok nemcsak megjelenésükkel formálták az Alföld településhálózatát, hanem gazdasági szerepükkel befolyásolták környékük településképét is. Már Márkus István megfogalmazta azt a gondolatot, hogy a későbbi nagyhatárú mezővárosok egyenes ősét a korábbi, a 16. századi, sőt már előbb kialakult mezővárosokban kell keresnünk.

49 Makkai László a középkori Kőrös mezőváros kilenc pusztáját (Pentz, FewdegSTOOB 1970. 40. STOOB 1979. 159. DEBRECEN története 1. 235-239. SZEGED története 1. 448-449. SCHERER 1938. 90. BÁCSKAI 1991. 28. BÁCSKAI 1965. 24-26. SZŰCS J. 1955. 123-137. BUDÁK 1994. 171-177. MÁRKUS 1943. 31. 42 43 44 45 46 47 48 49