Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

rálynak Csák Miklós ispán számára kiadott adománylevele őrzi, amelyben visszaadta a korábban Béla ifjabb király által elvett birtokait.

6 Az oklevél birtoklistája jól tükrözi a koraközépkori Alföld településrendszerének sajátos és általános jegyeit. Az Arad, Csanád és Zaránd megyékben elhelyezkedett birtokok listája sajátos tükörképét adják az Alföld korai településhálózatának. A birtokok döntő része folyók mellett feküdt. A Fehér-Körös két oldalán alluviális vidéken terült el Gyula és Kisjenő között Várajt, Vári, Krakó és Varsány továbbá Szerhet földje, Bata földje, Bug földje, Izsák földje, Ulma földje, Szép földje, Resuga földje, Dingonog földje, Kesey földje, Koyan földje, Alba földje, Kendkud földje, Opos földje, Baj földje és Riva földje. A főfolyótól távolabb helyezkedett el Elek földje és a püspök földje, Kupa. A telepek, amelyek nagy része a későbbiek során elnéptelenedett, egymást követve sorakoztak a Körös két partján. Területük elképzelésünk szerint az alluviális területről a mezőségi vidék felé, terjedt hosszan elnyúlva egymás mellett. Hogy elsősorban folyó menti területekről esett szó az oklevélben, arra a felsorolás -foka utótagú helynevei (Csekafoka, Lehudfoka, Perafoka, Solfoka), amelyek víz torkolatának helyét jelölő nevek és a Lusukevreu utalnak. A mezőségi területről Kupát kivéve, ha valóban a későbbi Kétkupával azonos, más névanyagot nem hoz oklevelünk. Bizonyára azért, mert itt még állandó települések alig, vagy egyáltalán nem léteztek. Eme terület falvainak, azaz ideiglenes szállásainak lakói vándorlását tilthatták I. László és Kálmán királyok törvényei.

7 A vizek mellett álltak az első állandó települések, majd később születtek a tőlük távolabb fekvők. A megállapítás ma már közhelynek tűnik, mégis igaz. Maksay Ferenc A középkori Szatmár megye című monográfiájának térképmelléklete alapján fejtette ki erről álláspontját.

8 Az Alföld más tájegységeire vonatkozóan számos szerző ugyanezt állapította meg.

9 Az utóbbi évtizedekben, főként az elmúlt harminc évben készült helytörténeti monográfiák szerzői is hangsúlyozzák eme megállapítást. Szinte kivétel nélkül mindegyikük az újra felfedezés örömével ír a folyószabályozások előtti tájról és az ott helyet foglaló településekről.

10 Úgy látszik, az elődei által kialakított műtájon élő ember sem tud szabadulni gondolataiban és érzéseiben életelemétől, a víztől a többnyire száraz alföldi vidéken. Mielőtt a folyó- és állóvizektől távolabbi települések helyzetének bemutatására térnénk, visszakanyarodunk forrásunkhoz, amelyből kiolvashatók korának telepítő tényezői. A korábbi időkhöz tartozó nemzetségek egyes tagjainak nevét viselik a földje utótagú települések. Éppen az ő birtokaikat adományozta a király Csák Miklósnak, akivel megjelent a vidéken a nagybirtok képviselője, akinek érdekében áll a későbbiekben újabb települések alapítása. Ez azonban jelen esetben nem következett be, mert a Csák nemzetség Kisfaludi ága a tatárjárás után nem birtokolt az Alföld e tájékán.

11 6 HO 1.11-13. 7 A felsorolt települések lokalizálására 1. KTM LEX. 1996. Passim. ZÁVODSZKY 1904. 161-208. ELEK története 2000. 8 MAKSAY 1971. 63-64. 9 BLAZOVICH 1985. 40-51 és térképmelléklet. SZEKERES 1983. és térképmelléklet. 10 BELLON 1974. KISÚJSZÁLLÁS története 1986. BODOKI 1978. FRISNYÁK 1988. HAJDÚNÁNÁS története 1973. BERETTYÓÚJFALU története 1981. SZEGED története 1-4. HMV története I. MAKÓ története 1993. BAJA története 1989. 11 KARÁCSONYI 1900-1901. 291-312.