Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A királyi vármegye fennállása alatt nemcsak igazgatási és jogszolgáltató szerepet játszott, hanem népeinek helyet adott, ahol letelepülhettek. Az oklevelünkben felsorolt települések között a többiektől kissé távolabb fekvő Anyasziond az aradi várhoz, Szerhet földje pedig a zarándihoz tartozott korábban. Szó esett a korábban nyilván a zarándi vár földjeként létezett hat halásznak a mansiójáról, akiket a király a váradi püspöknek adott, és a püspök földjének nevezte az oklevél Kupát is. A püspök mellett mint egyházi birtokos feltűnt Seba prépost is, akinek a népeit említette az oklevél, amelyből ilyen módon a települések neve és helye mellett a korabeli birtoklási viszonyok is kiolvashatók. A vizektől távolabbi vidékeken, a löszpuszta réteken és a homokhátakon a középkor során — mint említettük — mindvégig ritkább településhálózat alakult ki. Nagyobb település kevés fejlődött ki e területeken. A kivételekre Debrecen és Szabadka példáját említjük. Több nagyobb várost azonban nem tudunk felsorolni, akár a DunaTisza közi Homokságot, akár a Makszond homokját, akár a Körös-Tisza-Maros-köz belső löszpuszta rétjét, akár a Nyírséget tekintjük. II. András király adománylevelében feltüntetett birtokok között vannak olyanok, amelyek a Marostól illetve az erektől távolabb feküdtek. A Csanád megyében lokalizált Bő, Cuca, Lába, Szőlős, Telki, Timár és Tóti közül csak Szőlős volt a Maros mellett található.

12 Szabó István hívta fel a figyelmet arra, hogy Orosháza vidékén ugyancsak a folyóktól és erektől távolabb már az Árpád-kor végén sűrűn álltak a települések.

13 Ez természetesen nem bizonyítja az ellenkezőjét annak az állításnak, hogy mindig a vizek mellett sűrűsödtek nagyobb mértékben a települések. A helyi adottságoknak megfelelően távolabb is kialakulhattak állandóan lakott helyek, és nemcsak azután, hogy a folyók mente telítődött. Az általánosan ható tényezők mellett mindig mások, sajátosak is jelen vannak és voltak a településhálózat alakulása és változásai során. A vizektől távolabbi vidékeken a kutakból nyerték a szükséges vízmennyiséget. A fontosságukra abból lehet következtetni, hogy számos helynévben szerepel a kút szó. Több ilyen nevű településnév gyűjthető össze a Körös-Tisza-Maros-köz belső területéről. Gellértkuta, Keczerkutas, Mélykutúrárós, Pereskutas, Tótkutas, nevét említhetjük. A Maros hordalékkúpján ugyanis nemcsak a folyókban és erekben, tehát a felszínen, hanem a felszín alatt is áramlott a hegyek felől a Tisza irányába a víz. Ezen adottság miatt vagy az erek medrében ástak kutat, mint a Zaránd megyei Királyi mellett a Horgas érben,

14 vagy attól távolabb. Ha egy erős föld alatti érre bukkantak, bővizű kutat nyertek. A korabeli gödörkutat a vízbe nyúló gerenda ácsolattal védték a beomlástól, a gerendázat és a föld közét pedig nádkötegekkel bélelték ki, amely eljárással a víz tisztán tartására törekedtek, amint ezt a Kecskeméttől keletre fekvő egykori középkori falu, Szentkirály régészeti feltárásakor tapasztalták.

15 A Körös-TiszaMaros-közben közel 20 helynévben találtuk meg a kút szót,

16 de az elnevezés más vi12 HO I. 12. A helyek lokalizálására 1. ÁMF I. 850-875. Passim. KTM LEX. 1996. Passim. 13 SZABÓI. 1971. 203. 14 BLAZOVICH 1985. 48-49. KOVALOVSZKI 1965. 179. 15 PÁLÓCZI HORVÁTH 1993. 61-62. PÁLÓCZI HORVÁTH 1986. 153. 16 BLAZOVICH 1985. 29-30.