Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Az alacsonyabb fekvésű lösszel fedett síkságok sorában találjuk a Tisza-MarosKörös köze folyóktól távolabbi, belső területeit, a Nagykunsági löszös hátat, a DélJászság és a Hajdúság löszös üledékkel fedett részeit, továbbá a Temes síkságát.

10 A folyóvízi ártéri síkságok a folyók melletti néhány kilométernyi szélességű területektől a főfolyótól sokszor 10-20 km szélességben kiterjedő területek, amelyeket mára a szabályozási munkálatokkal leszűkítettek és leginkább megváltoztattak, de korszakunkban eredeti állapotukban a településhálózat hangsúlyos részének adtak helyet.

11 A táj domborzati típusainak számbavételét azért végeztük el, mert a települések kialakulásában meghatározóak voltak. Nemcsak a hegyvidék és az Alföld találkozása mentén keletkeztek nagyobb települések, amelyek a helyi feladataikon túl közlekedésiés piacközpont szerepet töltöttek be, hanem az egyes domborzati típusok érintkezésénél is jelentős települések születtek. Debrecen a Nyírség és a Hajdúhát találkozásánál,

12 Szabadka a Homokság és a Telecska egymásba futása mentén keletkezett,

13 Szeged a Duna törmelékkúpján a Tisza árterébe benyúló löszháton, Hódmezővásárhely pedig a Tisza ártere és a löszsíkság találkozási vonalán egy Tisza meander partján.

14 Amint a későbbiekben látni fogjuk: más módon alakult a településhálózat a folyók mellett, a löszsíkságokon és a homokos területeken. A hivatkozott földrajzi művek szerzői hangsúlyozzák, hogy a negyedkorban az Alföld felszínének alakításában a legnagyobb szerepet az antropogén erő, az ember játszotta. A mintegy 3000 földpiramist, azaz a vaskor nomádjai által emelt kurgánokat (halomsírokat) említik, és hozzáteszik, hogy a magyar állam megalapításával elindult a rendszeres felszínátalakító munka, ami azután különösen nagy lendületet vett a török hódoltság ideje után és a 19. században. E megállapításokkal alapjában egyetértve úgy érezzük, hogy árnyaltabbá kell tenni a képet. Véleményünk szerint a középkor embere, azon belül korszakunké is csak szerény, helyi beavatkozásokat hajtott végre felszínformáló munkája során. Mindenek előtt az árvizekkel szembeni védekezés vagy víznyerés céljából, továbbá gazdasági tevékenységével kapcsolatosan a halastavak és a malmok gátjainak kialakításakor fogott ásót és lapátot, hogy gátat emeljen, vagy árkot ásson. E munkák esetlegességét és meglehetősen ritka voltát példázza: A Körös-Tisza-Maros-közben a forrásokban előforduló 31 tó neve közül csak az egy, Szarvas melletti Ásványtó neve hordozza jelentésében emberi tevékenység nyomát,

15 mindenesetre utal arra, hogy ilyen munkálatokat végeztek. A malomgátak és a hidak karbantartását mint kötelezettséget Corvin János előírta Gyulán lakó népei számára 1496-ban kiadott privilégiumlevelében,

16 ami számunkra a kor emberének ugyancsak a helyi jelentőségű, tájat alakító munkájára utal, hiszen az elhanyagolt malomgátak miatt nagy területet boríthat el a víz, az utak, hidak karbantartása pe10 BLAZOVICH 1985. 17-30. ÁMF III. 41-42. BORSY 1995. 16. 11 ÁMF I-IV. Passim. BORSY 1995. 16. 12 BORSY 1984. 25-27. 13 DJUPURDIJA 1987. 9-14. 14 ANDÓ 1983. 19-31. ANDO 1984. 55-80. 15 BLAZOVICH 1985. 21. 16 GYO 1938. 31-33.