Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

ban elhunyt Nagy Mihály és Cserke Imre közötti pert az asszony kérésére Nagy Mihály fiának hazatéréséig elhalasztotta.

63 A perekben nem egy esetben az eljáráson kívüli befolyásolással is próbálkoztak. Tasi Demetert Duskás Ferenc ügyvédje csak úgy engedte ki a fogságból, hogy az megfogadta: „nem fog élni a per szabályos lefolyása ellen semmiféle fejedelmek hatalmával, és semmiféle okkal-móddal nem zavarja a per menetét, sem pedig innen Debrecenből senki védelme alá nem fut el, hanem a közte és Duskás Ferenc között támadt per végéig megjelenik a törvény előtt."

64 A bizonyítás a középkori nemesi perjogban bonyolult folyamat volt. A formális bizonyítás megszűnte után is megmaradt a megtörtént dologra vagy az esemény valóságára, igaz voltára tett tanúvallomások több formája, és a formális bizonyítás tovább élő módja, az eskü is többféle variációban élt. A városi peres eljárásban a bizonyítás területén, a per egyéb alkatelemeihez hasonlóan az előbbinél egyszerűbb formák éltek. Az anyagi bizonyítás eszközeit, az igazságra tett tanúvallomásokat a tudomány vételeket és az írásos dokumentumokat vették igénybe elsősorban, de ha a perlekedő felek egyikének sem sikerült a maga igazát elfogadható erővel bizonyítania, akkor eskü letételére kötelezték egyiküket. Tanúk állítása a felek kötelessége volt. Meghallgatásukra a helyzettől függően különböző időpontokat jelöltek meg. A debreceni magisztrátus jegyzőkönyve szerint Tömöri Balázsnak 1552-ben 15 napot adtak tanúi előállítására, akárcsak Őrlő Gáspárnak 1571-ben.

65 Gencsy János erre 1566-ban mindössze három napot kapott, Szabó Mihály Barát Erzsébettel szemben 1570-ben egy hetet.

66 Kecskeméti Vas Péternek Deák András alperessel szemben kezesség ügyében indított perét felülvizsgálatra bocsátották, és Vas Péternek a tanúk előállítására több mint egy hónapot adtak azzal a megjegyzéssel, hogy ha előbb hozza tanúit, a per előbb is felülvizsgálható lesz.

67 Amint a fentiekből kiderül, általában a felperesnek kellett keresetét bizonyítania. Természetesen az alperes is elővezethetett tanúkat saját igazának bizonyítására, ha tudott. A bűnügyekben sajátos kitételként hangzott, hogy visszaeső bűnös esetében a tett elkövetésének bizonyításához mezőn nappal és éjjel egy tanú állítását elegendőnek tartották, városon ehhez két tanú szükségeltetett. így járt Erzsébet asszony, Ispotályos Szabó Pál felesége, aki 1567-ben Szíjgyártó János feleségének tisztessége ellen rosszat szólt.

68 Ha valaki több tanút tudott hozni igazának bizonyítására, megnyerte a pert. így járt Keméndi László János Ferenccel és testvéreivel szemben, akik között egy bizonyos malom helye ügyében keletkezett jogvita. Mivel az előbbi három tanúval bizonyított, az utóbbiakkal szemben, akik csak egy tanút tudtak állítani, János Ferenc és testvérei visszaléptek a 200 forint követelésétől, ám ennek ellenére a földesúr székére tették át 63 DVMJ 281/1. 1572. 246/5. sz. 64 DVMJ 1572. 225/7. sz. 65 DVMJ 1552-1554. 291/1. 1571. 89/4. sz. 66 DVMJ 1565-1566. 109/7. 1570. 34/8. sz. 67 DVMJ 1573. 341/4. sz. 68 DVMJ 1567-1568. 203/1. sz.