Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
hoz, mégsem kíséreli meg azt, hogy egy-egy időmetszetet megjelölve bemutassa e városi jogintézmények fejlődését. Csizmadia Andor a témára 1983-ban mégegyszer visszatért Népi közigazgatásunk tizedesi és fertálymesteri intézménye, A győri hadnagyok, tizedesek és fertálymesterek címmel. 16 Tanulmányában végeredményben a Tizedesek és fertálymesterek című, 1942-ben megjelent cikkének anyagát dogozza fel újra és bővebben, továbbá kiegészíti győri adatokkal valamint újabb szakirodalommal. A kérdéskörrel legutóbb Bárth János foglalkozott: Szállások, falvak, városok. A magyarság települési hagyománya című könyvének A falvak és agrárvárosok belterülete című fejezetében. 17 A szerző összefoglaló jelleggel részletesen ismerteti a témáról szóló szakirodalmat és annak eredményeit, sőt kérdéseket felvetve tárgyalja a tizedek problémakörét. A települések belső szerkezetét vizsgálva más tényezők (különleges objektumok, utca, tér, utcakép, a belterület fogalma, stb.) mellett szélesebb horizontba ágyazva mutatja be témánkat. A szakirodalom áttekintéséből kiderül, hogy két kérdésre mindenképpen választ kell adnunk az alföldi városok alsóbb szintű igazgatási egységeit illetően. Megfelel-e a valóságnak Csizmadia Andor azon állítása, hogy a magyar városok utcái megfelelnek a többségében német lakosságú városok negyedeinek, továbbá mikor jelennek meg a tizedek mint alsóbb igazgatási egységek. Elemzésünk során számba vesszük még az említett városrészek tisztségviselőinek hatás- és jogkörét, illetve azok változásait. 3 Az alföldi városokban — a civitasokat és oppidumokat egyaránt vizsgáljuk — az utca előfordulását először egy 1446-os oklevélben találtuk meg. 18 A Héderváriak és a Szekcsői Herczegek között folyó perben a felek úgy egyeztek meg Pálóczi László országbíró előtt, hogy Tamási és Pozsega várak, Podversa erődje minden tartozékaikkal valamint Újvár fele legyen az előbbieké, Újvár másik fele, Belletincz castellum, Hedrahely és Majsa a tartozékaival valamint a Valkó, Arad és Csanád megyei birtokok pedig maradjanak a Herczegek birtokában. 19 A hosszan tartó birtokpert jelen esetben nem célunk tovább fejtegetni, számunkra az érdekes az, hogy a Csanád és az Arad megyei birtokok két uradalomba, a hódvásárhelyibe és a toronyiba tartoztak. Az uradalom birtoklistáját az alábbi módon sorolja fel az oklevél: „item opidorum et possessionum Hod et Wasarhel, Thoron, Abran, Tharyan, Zenth Mihalwczaya, Chomorkan, Sámson, Donath-Tornya, Hegyes, Kwthws et Kamarás vocatarum in Chanadiensi ad dicta opida Hod et Wasarhel spectantia,..." A hódvásárhelyi uradalom birtoklistájából Thoron (Torony, ma: Turnu, Románia), Abran (Ábrány) Tharyan (Tarján) és Zenth Mihalwczaya (Szent Mihály utcája) kivételével a többi birtok szerepel az uradalom 1456-ban készített birtoklistájában is. 20 Torony természetesen kimaradt, mert a toronyi uradalom központja volt, az 1446-os 16 CSIZMADIA 1983. 45-73. 17 BÁRTH 1996. 139-190. 18 MTT VI. 1859. 28. 19 Uo. 27-28. 20 CSMÉ I. 76-77. Kristó Gyula fordítása.
