Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

listába csak szerkesztési következetlenségből került. Ábránynak, Tarjánnak és Szent Mihály utcájának kimaradását azzal magyarázhatjuk, hogy mindhárom a későbbi Hódvásárhely része lett. Jóllehet Ábrány neve csak egyszer, 1446-ban bukkant fel a forrásokban, és felmerült egy 1472-es adat alapján, hogy a Szentestől délre feküdt egykori Szent László mellett állt,

21 azonban mégis úgy véljük, helyt kell adnunk Szeremlei Sámuel feltevésének, hogy a középkori Vásárhely része volt.

22 Tarján neve máig fennmaradt városrész neveként a városban. Szent Mihály utcája többet ugyancsak nem szerepel a forrásokban. Társaihoz hasonlóan szintén a középkori Hódvásárhely része lehetett. Szeremlei a Tarjánnal szemben a város közvetlen határában fekvő, ma Szigetnek nevezett helyen lokalizálta.

23 Véleményünk szerint éppen nevéből következően semmiképpen sem lehetett a városon kívül elhelyezkedett település neve. Feltehetően a város azon utcájának és környékének a helyét hagyományozta ránk az oklevél, ahol a Szent Mihály templom állt. A középkori oklevelekben szereplő birtokok neveit elsősorban birtoklás- és településtörténeti valamint névtani szempontból vizsgálja a tudomány. A középkori Hódvásárhely történetét kutatók is megállapították, hogy ezen települések területi és jogi összeolvadásából jött létre a mai város elődje. Nem figyeltek azonban arra, hogy már itt, 1446-ban másról is szó esik. A birtokok egyúttal adózási egységeket képeztek, és így, az egykor valóban önálló településként létezett falvak mellett, amelyek később a város negyedei lettek, ám összeolvadásuk idején már megjelent mellettük, a település külön kezelt adózási egysége, Szent Mihály utcája. A középkori Hódvásárhelyre vonatkozóan kevés adatunk van. A 16. század második felében keletkezett defterekben, adóösszeírásokban azonban a fent említett vásárhelyi illetőségű helynevek Ábrány kivételével mások mellett utcanévként szerepelnek.

24 Tehát a török adóbeszedési technikájában követte a magyar szokást, utcánként azaz városnegyedenként szedte be az adót. 4 Szeged város helyrajzával, a város belső térbeli tagolódásával Reizner János, a város első monográfusa

25 óta többen foglalkoztak részint az 1522-es tizedjegyzékhez, részint a város 1983-tól kezdve kiadott monográfiájához kapcsolódva. Topográfiai megjegyzéseket Bálint Sándor tett, aki Reizner után javítva a hibákat újra kiadta a tizedjegyzéket,

26 Kulcsár Péter a monográfia első kötetében majd utána külön tanulmányban

27 valamint Máté Zsolt kandidátusi értekezésében.

28 Bár Szeged utcanevei közül néhány már a 15. század második felében a forrásokba került, valójában a kutatás az 1522-es tizedlajstromra és az 1548-tól felvett török defterekre támaszkodik. Jelen 21 KTM LEX. 1996. 33-34. 22 SZEREMLEI 1900-1913. II. 285. 23 Uo. 431. 24 BLAZOVICH 2000. 25. 25 REIZNER 1899-1900. 26 BÁLINT S. 1963. 27 KULCSÁR 1983. 290-496. KULCSÁR 1984. 5-27. 28 MÁTÉ 1989. 5-75.