Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)
Helytelen utat járt be Szabadka, amelynek parasztpolgárai királyi városi jogállásukat, mivel másképpen nem ment, hamis oklevéllel szerették volna bizonyítani. Az Arad megyei nemesi családból származó királyi kancelláriai jegyző, Zömlényi (Zomlini) Gábor a 15. század közepén — nyilvánvalóan jó pénzért — hamis okleveleket állított ki hiteles formát adva nekik. A megtévedt kancellistát töredelmesen bevallott bűnéért halállal sújtották. Kivégzése előtt maga tett vallomást a hamisított oklevelekről. Az eset annyira megrázta a korabeli jogtudó nemesi közvéleményt, hogy Werbőczy is számba vette a hamisításokat Hármaskönyvében. A második részben a 10. cím alatt az 56. pont örökítette a szabadkai esetet az utókorra: „Továbbá egy, Szabadka község szabadságát illető levél Zsigmond királynak az egy fejű sasos titkos pecsétje alatt. 74 Sajátosan alakult Zenta esete. A Tisza jobb partján fekvő mezővárosnak a birtokosa, a budai káptalan 1506-ban kérte a királyt, hogy városának szabadságjogokat adjon, mire II. Ulászló Szeged város kiváltságait adományozta február 1-én kiadott oklevelében Zentának. Ugyanekkor pecsétet — amelynek pontos leírását adja az oklevél — is adományozott a városnak, amellyel ellátott kiadmányaiknak olyan ereje legyen — az oklevél szerint — mint a Szeged város által kiadottaknak. 75 1513-ban a budai káptalan a zentai varga és szabó céh mestereinek kérésére a szegedi varga és szabó céh kiváltságait adományozta Zenta mezővárosában lakó vargáknak, csizmadiáknak és szabóknak. 76 Zentára vonatkozó harmadik adatunk 1522-ből származik. Ekkor Pakos Balázs a budai káptalan prépostja és a káptalan engedélyezte Szűcs Albert városi bírónak, hogy halála után, mivel gyerekei nem voltak, rokonságára örökítse vagyonát, és az ne szálljon a káptalanra vissza. 77 Zenta, bár a királyi szabad város, a szomszédos Szeged kiváltságait kapta meg a királytól, amelyet II. Lajos király 1517-ben megerősített, 78 a valóságban mégis a budai káptalan birtoka, földesúri város maradt, amelyben az utód nélkül elhaltak vagyona visszaszállt a birtokosra, aki különböző kiváltságokat eszközölt ki számára. A város kiváltságlevelét egyébként a káptalan saját levéltárában őrizte, ami a földesúri függés biztos jele. A lippaiakkal ellentétben Szabadka és Zenta kísérlete a magasabb jogi státus megszerzésére nem sikerült, mégis jelzi a 15. században és a 16. első felében egyre gazdagodó dél-alföldi városok lakosságának vágyait a magasabb fokú szabadság megszerzésére. A továbbiakban elsősorban az általunk kiválasztott kilenc város adatainak a felhasználásával mutatjuk be az alföldi mezővárosok önkormányzatiságának és igazgatásának viszonyait. Célunk egyrészt az volt, hogy a tájegység minden régióját képviselje egy város, másrészt az általunk korábban kutatott, illetve a jobb forrásadottságokkal rendelkező városokat helyeztük előtérbe jelölésünk során. Feldolgozásunkat lehetővé tették a Kubinyi András által kidolgozott, már említett centralitási kategóriák. A szerző által első csoportba sorolt városok közül Pesttel és Szegeddel a királyi szabad városok között foglalkoztunk. A második csoportba tartozó Temesvárt végvár jellege és a róla készült korszerű összefoglalás hiánya miatt nem vettük számításba. A harmadik BLAZOVICH 1996. 47. MTTXII. 1863. 136-138. ÉRSZEGI 1982. 95. sz. ZENTA mongráfiája 2000. 218-219. A vonatkozó részt Dobos János írta. ZENTA mongráfiája 2000. 217.