Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

kategóriából: a kisebb városok valamint a jelentős városfunkciót betöltő mezővárosok csoportjából Debrecent, Gyulát és Szatmárnémetit választottuk ki. A közepes városfunkciót ellátó mezővárosok közül Ceglédet és Kisvárdát vettük számításba. A részleges városfunkciójú mezővárosok közül Hódvásárhely re, Pankotára és Zentára esett választásunk. Az átlagos mezővárosok és mezőváros jellegű falvak sorából pedig Makót emeltük be listánkba. Az utolsó csoportba tartozók közül Csomorkány, Donáttornya és mások kerültek látószögünkbe.

79 Debrecen, Gyula és Szatmárnémeti közös jellemzője, hogy középkori fennállásuk idején hosszabb-rövidebb ideig királyi városok voltak. Debrecen még a debreceni Dózsák birtoklása idején, 1361-ben I. Lajos királytól kapott kiváltságlevelében nyerte el a szabad bíró- és esküdtválasztás jogát. 1405-ben rövid királyi városi jogállása alatt szerezte meg a fellebbviteli jogot Buda városához majd onnan a tárnokmesterhez. Debrecen földesúri kézre kerülése (1410) után az önálló bíróválasztás jogát mindvégig megtartotta, sőt a megválasztott bíró bemutatási kötelezettségétől is eltekintettek urai. A bírónak, akit évenként választottak, széleskörű joghatósága volt. Az örökösödési ügyeket, az adás-vételeket előtte intézték, a városon belül telket adott, a végrendeleteket hitelesítette, a rendészeti és igazgatási ügyek az ő kezében futottak össze. Bár a fellebbezési fórum a földesúr széke lett, de számos esetet találunk, amikor a debreceniek megkerülték a földesurat vagy officiálisát ügyeik fellebbvitelével.

80 A bírót az esküdtek és a 66 tagú szenátus segítették és ellenőrizték munkájában. A kisebb ügyeket a 12 esküdttel együtt ítélkezve döntötte el. A bírói széken nem kellett egyszerre minden esküdtnek megjelennie. A bírótól a szenátushoz is lehetett fellebbezni. Debrecen bírái halálos ítéletet hozhattak, ám fej- és jószágvesztésre nem ítéltek, de fejváltságra igen, amint egy 1572-es jegyzőkönyvi bejegyzésből kitűnik.

81 Ezen ítéletfajta meghozatalát általában uraik nem engedélyezték a mezővárosok bírái számára. Debrecen törvénykezési rendjéről a továbbiakban nem szólunk, mert azt részletesen kifejtettük egy másik, már idézett tanulmányunkban.

82 A bíró, az esküdtek és a szenátus szerteágazó tevékenységét jól tagolt hivatali apparátus, a városi kancellária segítette. A magisztrátus jegyzőkönyve, amelyet a jegyző vezetett, 1547-től maradt fenn,

83 ám valószínű, hogy már korábban vezettek valamiféle városkönyvet. A jegyző egyrészt az igazgatási feladatokat, ügyeket és rendelkezéseket fektette írásba, másrészt a tanács törvénykezési feladatából eredő ügyekről és a velük együttjáró hiteleshelyi jogesetekről készített írásbeli feljegyzéseket. Ahogy növekedtek a tanács feladatai, és szaporodtak a tisztségviselők (vásárbíró, borbíró, pusztabírák, stb.), úgy növekedett az írnokok és deákok száma.

84 Az adók begyűjtését és a város pénzügyeinek kezelését külön tisztviselők végezhették már a 15. század második felében. Az igazgatási feladatoktól az adók begyűjtésén át a rendészeti teendőkig KUBINYI 2000. 14-16., 63., 85. Passim. DEBRECEN története 1. 175-179. A vonatkozó részt Szendrey István írta. BLAZOVICH 2000/a. 52BLAZOVICH 2000/a. 53., 65. Uo. 51-70. DVMJ 1547-1592. DEBRECEN története 1. 175-204. Passim. 79 80 55. 81 82 83 84