Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

hogy mi lesz a munkája és a kötelessége egész élete során. A városban nemcsak a város egyes polgárai rendelkeztek azonos jogokkal és kötelezettségekkel, hanem a nagycsaláddal, rokonsággal szemben nőtt a kiscsalád jelentősége, és ezen belül a házastársak jogilag egyenlő felek lehettek nemcsak a gyereknevelésben és a munkában, hanem vagyonjogi tekintetben is. A városi jog lehetőséget teremtett például a fiúk és lányok azonos részesedésére az örökségből.

15 Amint a kereskedő-társaságok működése során alkalmazott jog előképe lett a városi jognak, a későbbiekben ugyanúgy formálták egyrészről a királytól vagy földesúrtól kapott szabadságjogok, másrészről pedig a kereskedelem, a közlekedés és az ipar alakította igények. A városi jog számos területre tagolódott: városi béke és alkotmány, szabadságjogok, büntető- és eljárásjog valamint ennek része, a bizonyítási jog, öröklési-, család és birtokjog továbbá kereskedelmi-, zálog- és végrehajtási jog. Ezekhez járulnak még a rendészeti ügyekkel összefüggő, azokat leíró jogszabályok, amelyek szigorú artikulusaikkal a város rendjének fenntartását szolgálták. Sajátos területei a városi jognak a formálódó céhek szabályzatai. A céhek a városi község mintájára alakultak ki. Mivel a város közössége az adóalanyok védelmében igyekezett saját jólfelfogott érdekében mindent megtenni, a városi polgárok életének minden területét igyekezett szabályok közé szorítani a városi bíró megválasztásának módjától a piaci rendtartásokon át a luxusrendtartásokig, amelyekkel családi ünnepek alkalmával a polgárok esetleges túlköltekezését igyekeztek visszafogni, amint ezt a budai jogkönyv megfelelő artikulusai mutatják.

16 A középkori városjogot sokrétűsége, sokszínűsége és partikularizmusa ellenére számos világosan kirajzolódó, az újkori polgári jogrend felé előremutató tendencia jellemzi. Mindenekelőtt a tartományi és hűbéri joggal szemben nem a stagnálás, az ősi jogra hivatkozás áll a középpontjában, hanem tradicionalizmusa ellenére inkább a változó körülményekhez igazodó az érdekelt felek közötti megegyezésen nyugvó új törvényeket könnyebben befogadó jognak, Willkürrechtnek nevezhetjük.

17 2. A középkori magyar állam területén a királyi szabad városok korábban a székesfehérvári, majd a budai, azaz tárnoki joggal éltek, amely utóbbi elsősorban a német városi jogban gyökerezik. Az alföldiek közül Pest túlparti testvérvárosa, Buda jogát használta. Pest — amint Kubinyi András feltárta — a 15. század folyamán lépésről lépésre szabadult meg a budaiak befolyásától. 1443 és 1457 között hivatalosan megszerezték a hat tagú, majd 1469 és 1478 között a 12 tagú tanács választásának a jogát, 1478 és 1482 között Laki Thuz János tárnokmestersége idején pedig a tárnokszéki város, azaz a szabad királyi város rangját nyerték el.

18 A budai jogkönyv 1500. évből származó bejegyzése (442. sz.), amely a két város közötti perrel kapcsolatosan keletkezett, nyolcadikként említi Pestet, amikor azt írja le, milyen sorrendben ülnek a tárnokszéken az egyes városok képviselői.

19 15 DILCHER 1996. 75-76., 99-101. 16 Uo. ISENMANN 2001. 5-17. Minderre 1. még: GERICSNÉ LABÁNYI 1993. 17 DILCHER 1996. 104-110. 18 KUBINYI 1973. 164. 19 MOLLAY 1959 . 442. sz.