Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

Amennyire egyszerűen kideríthető volt Pest város joghasználata, olyannyira nehéz kifejteni Szegedét, amely szintén a 15. században, illetve aló. század első felében érte el városi fejlődésének csúcsát. Jóllehet Zsigmond király 1409-ben a szegediek ellen indított pereket a szegedi bíró elé rendelte, fellebbviteli fórumként pedig a tárnokszéket jelölte meg, majd 1436-ban királyi kegyből korábbi rendelkezését megerősítette,

20 Szeged mégsem került a tárnoki városok közé. Mint más társait a tárnoki városok nem engedték maguk közé.

21 Mindez természetesen nem jelentette azt, hogy a városban nem alkalmazták e jogot hatályosként. Ugyanis II. Ulászló király, amikor 1498ban megerősítette Szeged város kiváltságait, hangoztatta, hogy a város lakói: „Buda és Fehérvár városainak mintájára ama szabadságoknak és a szabadságok ama kiváltságának voltak birtokában és örvendeztek, amelyeket azok szerencsés emlékezetű elődeink, a felséges fejedelmek, néhai Béla és András magyar királyok jóvoltából és engedelméből ma is élveznek."

22 A király tehát elismerte, hogy a szegediek a budai joggal, azaz a tárnoki joggal éltek, sőt utalt kiváltságaik régiségére a fehérvári kiváltságok említésével. A budai jog — amint Kubinyi András bizonyította — alapjául szolgált a tárnoki jognak, amelyet a tárnokszéki eljárás során használtak. Mindezt a tárnoki cikkelyek és Újlak város jogkönyve II-tól az V-ig terjedő részeinek összehasonlítása alapján fejti ki. Az utóbbi ugyanis a cikkelyek összeállításának egy korábbi változatát tartalmazza a Kovachich által közreadottaknál.

23 Az újlaki jogkönyvben szereplő változat a könyv elején leírt sorrendben halad: az öröklésről (tulajdonról), a vérontásról (büntetőügy), a végrendeleti ügyekről és az adósságok kérdéséről (kötelmi jog) szól. Az utolsó könyvben mint közjogi rész szerepel a bíróválasztás módja is. Mindenesetre azzal, hogy a Jogkönyv második könyve első fejezetében az áll: „Kezdődnek a nyolc szabad város szokása szerinti jogok, amelyek szerint Újlak város önmagát kormányozza,..."

24 feltételezhető, hogy szokásjogként már korábban is érvényben voltak Újlakon a tárnokjogi cikkelyek, azoknak legalábbis magánjogi részei. Sőt a bíróválasztásról szóló két artikulust a város szokásjogát leíró első könyvbe tette a szerző, nyilván, mert megfelelt az Újlakon élő szokásnak.

25 Hogy milyen részei mutathatók ki a budai jognak Debrecen város 15-16. századi jogrendjében, azt Iványi Béla elemezte.

26 Jóllehet Debrecent Zsigmond király 1410ben elzálogosította, majd 1411-ben eladományozta Lazarevics István vajdának, a budai jog egyes elemei tovább éltek a városban. Ebből arra következtetünk, hogy azon városokban, amelyeknek a budai jogot adta a király, a városlakók már részint éltek e joggal. Erre utal a szegediek számára adott 1498-as kiváltságokat megerősítő oklevél idézett része is. A fentiek alapján bizonyosak lehetünk abban, hogy Szegeden a 15-16. REIZNER IV. 18-19., 35-36. KUBINYI 1979. 1-48. REIZNER IV. 88. Magyar fordítása: CSMÉ I. 94-95. Kristó Gyula fordítása. KUBINYI 1973. 165-166. HEGEDŰS 1983. 116. HEGEDŰS 1983. 102-103. KUBINYI 1973. 166. IVÁNYI B. 1924.