Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

vagy lezárásának lehetőségét. Ez nem azonos a tartományi békével vagy az Isten békéjével, ami személyekhez (király, nemesek) kötötten valósult meg. A város esetében a polgárság közös akarattal aláveti magát annak, hogy az egymás közötti vitás ügyek megoldását harmadik személyre, egy választott társukra és egy választott testületre bízza. Ezzel kizárták a Fehde, a feudális magánharc és a hatalom erőszakos érvényesítésének lehetőségét. A városi béke megvalósítása azonban maga után vonta számos jogintézmény életre hívását, például a városi bíró és az esküdtek választását, azaz a városi tanács létrehozását. Ki kellett dolgozni ezután választásának módját, valamint a tanács működésének rendjét, a büntető-, az eljárás- és a bizonyítási jogot továbbá a városi béke megerősítésére szolgáló rendészeti szabályzatot. Számos városi jog központi helyen nyilvánítja ki a békét, és betartása érdekében szigorú jogrendet teremt a városban, ami természetesen a városi polgár számára szabadsága egy részének feladásával jár.

13 A „városi szabadság" kettős jelentéssel használatos. Egyrészt a városnak mint községnek (kommuna, Gemeinde) szabadságjogait értjük rajta, másrészt a város polgárainak szabadságát, amely természetesen összefügg a városnak mint községnek a szabadságjogaival. A városi szabadság mindenképpen a személyes jellegű feudális kötöttségektől való mentességet, távollétet jelenti, amit a történettudomány „a városi levegő szabaddá tesz" mondattal fejez ki. A városi szabadság fogalma azonban — jellegzetesen középkori módon — korántsem egységes, azonos értelmű. Másképpen, más körülmények között éli meg egy szabad vagy birodalmi város polgára, mint egy kisváros lakója, akinek ura a városban vagy a mellette lévő kastélyban esetleg várban lakik. Hazánkban mást jelent egy királyi szabad város polgárának, és mást egy földesúri város (mezőváros) parasztpolgárának, vagy a városban lakó, az úrtól közvetlen függésben lévő, vagyonnal nem rendelkező tisztségviselőnek, hivatalnoknak és szolgálónak, mást a nincstelen napszámosnak és cselédnek. Sajátos formája érvényesült a szabadságnak a lakatlan helyekre vagy irtványföldekre helyezett soltészságok, a soltészok vezetésével alapított települések, lakói számára. A városi szabadságjogok katalógusát a későbbiek során a városok számára kiadott privilégiumlevelekben sorolják fel, illetőleg foglalják össze. Mindenekelőtt a város és a városi polgár személyi szabadságában, amely a földesúrtól független tulajdonlásban, a tulajdon szabad adásvételében és az öröklésben ölt testet. Továbbá a városnak mint községnek a szabadságjogaiban — amelyek elsősorban a bíró és a plébános szabad választását jelentik — nyilvánulnak meg. Ezekhez társulnak még a gazdasági élet területén szerzett jogok, mint például a piac- és a vásártartás joga, valamint a vámkiváltságok.

14 Amikor az itt felsorolt jogokról általánosságban szót ejtünk, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy milyen nagy hatással voltak az egyes emberek személyiségének a fejlődésére. Egészen más lelkülettel indult életpályájára az, aki számára maga vagy családja döntötte el, hogy kézműves, kereskedő vagy földműves lesz-e, mint az, akinek felsőbb hatóság, az úr engedélyezte a „pályaválasztást", illetőleg mondta meg, DILCHER 1996. 71-73., 101-104. FÜGEDI 1961. 17-107. DILCHER 1996. 75-78., 104-110.