Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században - Dél-Alföldi évszázadok 17. (Szeged, 2002)

A középkori városi jog a 11. században, illetőleg a 11-12. század fordulóján alakult ki Lombardiában valamint a Rajna melletti és a hozzá közel eső területeken, és innen kiindulva fokozatosan terjedt tovább kelet felé egyrészt a távolsági kereskedelem révén, amely a kereskedelem fő éltető ereje volt a középkorban is, másrészt az újonnan alapított városok nyugatról érkező lakói, illetőleg a már létező településekre hívott hospesek révén.

7 A kereskedők a maguk részére számos jogot szereztek meg korábban a királytól vagy nagyhatalmú uraiktól, mint például a piac körül lévő föld (telkek) megvásárlásának a jogát, amelyből a piac védelme valamint a polgári lakóház és lakótelek tulajdona alakult ki, a személyes szabadság jogait továbbá a helyi és birodalmi vámszabadságot. Mindezeket a jogokat az illető tartományi jogból kölcsönözték. A kereskedelmi kapcsolatok és érintkezés során ugyancsak kialakult számos sajátos jogszokás. A vétel és eladás alkalmával létrejött szerződések, a hitelek és kölcsönök új bírósági eljárási és bizonyítási formák kialakulását vonták maguk után, amelyek túlmutattak a régi formális, segítő tanúkra, eskütársakra és istenítéletekre épülő bírósági eljáráson, amely — bizonytalan kimenetele és lassúsága miatt — már nem felelt meg a kereskedői szemléletnek és igényeknek. Megjelentek az igazságra esküt tevő tanúk, és bizonyítani oklevelekkel továbbá egyéb írásbeli dokumentumokkal is lehetett.

8 A városi jog fejlődésében a döntő fordulat akkor következett be, amikor egy település kereskedői és iparosai esküvel megkötött szövetségre (coniuratio, Eidgenossenschaft) léptek egymással az említett jogok és a belőlük származó kötelezettségek közös megtartására és védelmezésére. Ezen forradalmi lépéssel indult el — a korábbi városi településformák virágkora és hanyatlása után — a nyugati várostípus középkori fejlődése. Gerhard Dilcher Max Webernek a városról alkotott gondolatai

9 alapján mintegy 30 esztendeje jogszociológiai és fejlődéstörténeti szempontokat figyelembe véve foglalkozik a középkori városi jog kérdéseivel. Egy 1998-ban megjelent cikkében ismét visszatért Max Weber munkássága és a német várostörténeti kutatás utóbbi 30 évben bekövetkezett rohamos fejlődése közötti kapcsolat vizsgálatára.

10 Előadja, hogy elődeinek munkásságában már felfedezhető a városfejlődés 11-12. századi fordulópontjának a hangoztatása. Hans Planitz pedig már ezen túl felismerte, hogy a korai városi jogot a régi kereskedőjog egy rétege, a szokásjog befolyásolta, amelynek használata a piaci bíróság (vásárbíró) működése során alakult ki, és általa érvényesült.

11 Edith Ennen, az ismert várostörténész ugyancsak erre az időpontra teszi az új középkori város megjelenését Európában.

12 Dilcher jellemezve az új, a 11-12. századtól megjelenő városi jogrendet annak négy elemére, tartópillérére irányítja a figyelmet: a városi békére, a városi szabadságra, a városi jogra és ezen belül a városi alkotmányra, azaz a város hatalmi és igazgatási szervezetére. Az egymással szövetkező polgárok mindenekelőtt a városi békét teremtették meg, amellyel kizárták az egymás közötti viták erőszakos megoldásának 7 DILCHER 1996. 22-23. 8 Uo. 9 WEBER 1972. 736. 10 DILCHER 1998. 91-125. HRG IV. 1865. 11 PLANITZ 1954. 332-340. 12 ENNEN 1981. 270-293.