Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)

magam, hanem felsőbbség akaratát és Isten rendelkezését szoktam követni, és nem világi megtiszteltetésre vágytam, zavarodottság nélkül ennek megfelelően válaszoltam: az idők nehézsége és a fenyegető veszélyek, valamint a prímási jövedelem jelentékeny megcsappanása miatt lemondani nem nagy bátorság, ellenkezőleg inkább gyávaság lenne. Ezt a méltóságot, nemcsak hogy nem óhajtottam, és nem jártam utána, de még csak nem is gondoltam rá. A kinevezés miatt nem öröm, hanem félelem és szorongás fogott el, és nem más, mint azon ok bírt rá, hogy elfogadjam, hogy azt hittem, ez a döntés Istentől származik, amelyet szent kötelességem elfogadni. Ha most Istennek úgy tetszik, hogy Őfelségén és a magas minisztériumon keresztül másképpen rendel­kezzen, teljesen mértékben alávetve magam belenyugszom abba, és soha egy panasz­szót sem fogok ejteni. Azt ajánlotta, hogy írásban mondjak le. Én azt kértem, hogy mentsenek fel ez alól, nehogy úgy tűnjön fel, mintha Isten szándéka ellen akarnék cse­lekedni, nehogy felelősként, bűnösként kerüljek színe elé. Azt válaszolta, hogy lemon­dás efféle módja nélkül nem fognak felmenteni, hozzátéve, hogy nem hivatalosan mondta, amit mondott, de azt ajánlja, hogy gondolkozzam a mondottakon. Később az apostoli nunciustól, aki engem meglátogatott, értesültem, hogy rá akarta bírni arra, hogy ő is a lemondást ajánlja nekem, de azt a választ kapta tőle, hogy nincs oka rá, hogy ezt tegye, mert sokkal jobbakat hallott rólam, semhogy ilyesmit ajánlani tudna. 73 Június 17-én a szaléziánusok felkérésére templomukban, ahol az Oltáriszentség nyilvános imádásra volt kitéve, ünnepi misét mondtam, ami után a kapucinusok gvár­diánja jelentette nekem, hogy Maschutar apát, 74 miniszteri tanácsos keresett engem és 10 órakor valami fontos ügy megtárgyalása végett vissza fog jönni, ezért nekem hala­déktalanul haza kell mennem. Meg is jelent a jelzett órában, és azt, amit Schwarzen­berg bíboros mondott, most már hivatalosan is közölte, hozzátéve, hogy ma ugyaneb­ben az ügyben báró Geringer 75 is fel fog keresni. Neki sem feleltem mást, mint amit azelőtt Schwarzenberg bíborosnak: hozzáfűztem, ha meg akarnak büntetni, jóllehet nem érzem magam, és nem is ismerem el magam semmiben sem bűnösnek, akkor tud­ni szeretném mi miatt, és azt kívánom, hogy közöljék azt velem, mivel ártatlanságo­mat a gonosz támadókkal szemben védeni akarom. Ő azt felelte, hogy semmi hibát nem hozhatnak fel ellenem, és a legjobb véleménnyel vannak rólam. Elveimhez és mondottakhoz ragaszkodva a következő szavakkal fejeztem be a tárgyalást: „Tegyen velem a minisztérium, amit Isten előtt leghelyesebbnek lát, kötelességem lesz, hogy bármilyen döntésbe belenyugodjak." Hasonló értelemben beszéltem báró Geringerrel is, aki egy óra tájban az ebédlőből hívott ki. Egészen átengedtem magam Isten akara­tának, anélkül, hogy a magam részéről egy lépést is tettem, vagy egy szót is szóltam 73 Lukács Lajos szerint Viale azáltal, hogy nem sürgette Rómában a kanonikus eljárás lefolytatását Hám ügyében, lényegében eleget tett az osztrák kormány elvárásainak. LUKÁCS LAJOS: A Vatikán és Ma­gyarország 1846-1878. A bécsi apostoli nunciusok jelentései és levelezése Magyarországról. Budapest, 1981. 71-72. A kortárs Leonhard püspöknek ugyanakkor az volt a benyomása, hogy a nuncius mindent el­követett Hám prekonizációjának beindítása érdekében. Johann Michael Leonhard - Hám Jánosnak. Bécs, 1849. január 13. PL Hám-akták 1849:318. 74 Andreas Maschutar apát, miniszteri tanácsos, a kultuszminisztérium egyházi ügyekben illetékes referense. 75 Geringer, Kari báró (1806-1889) 1849-ben a polgári ügyekért felelős császári biztos Magyarorszá­gon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom