Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
küljek, mert veszély fenyeget. Néhány óra múlva a szóbeszéd is hírül adta ugyanezt. Ezért, részint Budán, részint Pesten hagyva holmimat, néhány pár fehérneművel és két talárral, Bíró László kanonok 67 kíséretében, április 22-én, a kasszát magával vivő katonaság őrizete alatt elindultam Budáról és Székesfehérváron, Veszprémen, Pápán keresztül 28-án Sopronba érkeztem. 68 Sopronban rövid ideig akartam időzni, t. i. amíg a Buda ostromát megkísérlő pártütő magyarokat vissza nem verik; de parancsba adták, hogy ott sem maradhatok. Tovább kellett mennem, Magyarország határain túl. Sokakkal együtt úgy gondoltam, hogy Bécs lesz a legalkalmasabb, ezért május l-jén Bécsbe érkeztem és a kapucinus atyáknál szálltam meg. Míg a király távol volt Bécstől, látogatást tettem többek közt Schwarzenberg herceg, bíboros- és salzburgi érseknél, 69 aki éppen Bécsben tartózkodott és az osztrák tartományok püspökeinek közös tanácskozásán elnökölt. Az első tisztelgő látogatás után, a második alkalommal, rátérve szomorú viszonyainkra, tanácsot kértem tőle, mitévők legyünk, és megmutattam neki azt a magyarországi papsághoz és néphez intézett pásztorlevelet is, amelyet mások tanácsára készítettünk el, és kértem, hogy közölje velem észrevételeit, hisz ő nemcsak Magyarországnak, hanem az egész monarchiának a viszonyait és az államtitkokat is ismeri. A körülményekhez képest beszéljen ő magasságával a herceggel, a miniszterelnökkel, aki neki édestestvére, 70 és eszközöljön ki részemre megfelelő utasításokat, mivel most a miniszterelnök nagyon sok rendkívül fontos üggyel van elfoglalva, és nem könnyű hozzá bejutni, és nem is merek terhére lenni. Mivel e körlevélben említés történik egy másik pásztorlevélről is, amelyet már ugyanabban a tárgyban szétküldtünk, néhány nap múlva ezt is látni kívánta. Szerencsére egy példányban rögtön elvittem hozzá és ismételt kérésemre megígérte, hogy testvérével, aki valóban túlságosan is elfoglalt, az ügyet alkalmas időben kívánságom szerint el fogja intézni. Május első napjaiban Ferenc József császár is Bécsbe jött, akitől azonnal kihallgatást kaptam. Kegyesen fogadott, részvétét fejezte ki az engem ért károkért, és azzal biztatott, hogy néhány nap múlva, miután mindent végleg elrendeztek, teljes biztonságban hazamehetünk. Meghallva, hogy Ferdinánd császár Őfelsége Prágából nyári és őszi tartózkodásra Innsbruckba fog menni, hódolatom és hálám jeléül május 19-én Bécsből Prágába utaztam. 20-án 12 órakor kihallgatáson voltam és mind a két felség, a császár és a császárné is kegyesen fogadott. Másnap, vagyis 21-én különleges kegyben részesültem, tudniillik ebédre voltam hivatalos. A visszaúton, május 22-én Olmützbe tértem be, hogy Ferenc Károly főherceg Őfenségénél és a császári ház többi tagjainál alázatos tisztele67 Bíró László (1806-1872) kanonok, az 1847/48-as országgyűlésen a szatmári káptalan követe. 68 A pápai Szent István plébánia káplánja, Plosszer Ferenc a következőképpen jellemezte Hámot: „Magas szikár termetén a szendeség képe ült, s ősz kora dacára tagjai gyermeki ártatlansággal lengettek. Szállását az irgalmasok zárdájában vette, s délután díszes papi öltönyben templomaink látogatására jött. Beléptekor a kövezetre térdelt, s mennyei áhítattal imádkozott. Azután megnézte templomunk részleteit, s teljes megelégedését nyilvánítá. Eljött azután lakunkba, belépett szobáinkba, kegyesen beszélgetett, s mindnyájunk szeretetét megnyerte." PLOSSZER FERENC káplán feljegyzései 1848-1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia história domusában. S. a. r.: Hermann István. Pápa, 1998. 77. 69 Friedrich Schwarzenberg (1809-1885) salzburg-i érsek, Félix Schwarzenberg herceg miniszterelnök testvére. 70 Félix zu Schwarzenberg (1800-1852) cs. kir. altábornagy, 1849-től az osztrák minisztertanács elnöke.
