Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
tudjuk, a császári sereg vigye el és amerre győztes fegyverei eljutnak, adja át kihirdetés végett az illetékeseknek. Mivel pedig általánosan, csupán a püspöki kar nevét írták alá, az én kötelességem volt, hogy mint kinevezett prímásnak a saját nevemet nyomassam rá. 60 Vonakodás nélkül készségesen teljesítettem e parancsot, amely nagy bajt hozott rám. Néhány példány ugyanis az én aláírásommal ellátva a magyarok kezébe került, akik ezért hazaárulónak és vagyonvesztettnek nyilvánítottak, minden vagyonomat elkobozták és elpusztították, úgy mint kb. 10000 darabból álló juhnyájat, sertéseket, kb. 500 darab szarvasmarhát; a tele magtárakat és pincéket, úgy Egerben, mint Zsércen kiürítették. Tiszanánán a szobák bútorait is elhurcolták. Szó szerint amit csak találtak birtokon, azt vagy potom áron eladták, vagy széthordták, sőt annyira tönkretettek mindent, hogy abból a jövőben sem származhatott jövedelem. Szatmáron, (ahol tulajdonképpen a püspöknek semmilyen vagyona nincs) valamennyire enyhébben jártak el, legalább a bútoraimat nem adták el, hanem csak zár alá helyezték, de azért a beszállásolt katonák úgy elhasználták, hogy nem csekély kárt okoztak bennük. Itt, Szatmáron azonban nagy igazságtalanságot követtek el, mert nemcsak azt vették zár alá, ami az én tulajdonom volt, és pedig nevemnek, a becsületemnek legsúlyosabb meggyalázásával, hanem arra is rátették a kezüket, amit már előzetesen alapítványi intézmények számára vásároltam és már át is adtam. El lehet képzelni, hogy az összeírás alkalmával mennyi fehérnemű, asztalnemű egyéb más ruha és holmi vált ragadozó kezek zsákmányává. A kár szerény becslések szerint is 300000 pengő forintra becsülhető. 61 Később, amíg különböző személyek különböző, a herceg ő magasságával szemben támasztott követeléseket adtak elő, én közbevetve azt indítványoztam, hogy adakozzunk mi is az egyház és a papság iránti kegy kieszközlése, a béke és rend visszaállításának megkönnyítése érdekében, így mutatva ki egyúttal a felséges uralkodóház iránti ragaszkodásunkat és hűségünket. Erre egyszer már felhívtam Majláth György országbíró őexcellenciájának figyelmét, akitől segítséget kértem, mivel úgy látszott, mintha mindannyian halálos álomba merültek volna, semmit sem téve, hogy a hazát a végveszélyből megmentsék. Senki sem szólt ugyan az indítvány ellen, amelynek méltányosságát és a jelen viszonyok közt szükséges voltát már a hallgatásukkal is elismerték; arra vonatkozólag azonban, hogy mit adjunk, és milyen módon történjen az adakozás, vita robbant ki, mivel a vélemények eltértek. A vita eredménye az lett, hogy mindenki külön-külön tehetségéhez és hajlamaihoz mérten ajánljon fel annyit, amennyit tud és akar. Kezdje a kegyesen kinevezett prímás, a többiek majd utána jönnek. Vagyoni helyzetem szerint, mivel mindenemet elvették és csak az 1848. évi gyapjúm maradt meg, amelyet Tiszanánáról Budára szállíttattam, és amelyet az 1849es József-napi vásáron eladtam 11555 pengő forintért, amint abból felajánlást tehettem, felajánlottam Windisch-Grátz herceg ő magasságának 8000 pengő forintot, hogy 60 Hám 1849. január 12-én intézett a fenti szellemben körlevelet az alesperesekhez, majd a püspöki kar nevében ő és elvbarátai 1849. január 20-án pásztorlevéllel fordultak a hívőkhöz. 61 A magyar kormány 1849. május 15-én hazaárulási pert indított Hám János ellen, birtokait azonban már korábban, a január folyamán kiadott körlevelek hatására zár alá vették.
