Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
hűségünket és hódolatunkat. 56 Ugyanazon célból Jellaéic tábornok őexcellenciáját is felkerestem lakásán, a pesti Károlyi-házban. Mindkét helyen jól és emberségesen fogadtak. Néhány nap múlva, (amikor már szabadabban lehetett lélegzeni), ugyancsak Windisch-Grátz hercegnek egy küldöttség útján, amelyet én vezettem, jelentettük, hogy hasznosnak vélnénk, ha ő magassága is kegyeskedne jóváhagyni, hogy Őfelsége boldog és dicsőséges uralkodásáért ünnepélyes szentmiseáldozatot és Te Deumot tartsunk; akihez egyszersmind a papság nevében egy több püspökből és főpapokból összeállítandó küldöttség menne Olmützbe, hogy kifejezze alattvalói hódolatát. A herceg mindkét dologba beleegyezett és megígérte, hogy a megtartandó ünnepség idejét meg fogja határozni, és egyúttal a kihallgatás kegyét is ki fogja eszközölni. Nyugodt lélekkel vártuk a döntést. Több hét múlva közölte, hogy az ájtatosságot mindenképpen meg kell tartani, amelynek idejét a vártemplomban már kijelölték, de megtagadták a kihallgatás kegyét és az olmützi út engedélyezését egy bizonyos „Adresse" miatt, 57 amelyet a püspöki kar nevében novemberben nyújtottak be. Ez a dolog elszomorított és levert bennünket, mivel előzőleg úgy értesültünk, hogy a folyamodványt visszatetszés nélkül elfogadták; most viszont, bár alig szabadultunk meg a megpróbáltatásoktól és kezdtünk magunkhoz térni, még jobban elkeseredtünk. Mindent elkövettünk, hogy e helyzetből kiszabaduljunk: Windisch-Grátz herceg beleegyezésével és jóváhagyásával úgy Ferdinánd császárhoz, mint Ferenc József Őfelségéhez mentegetőző kérvényt küldtünk, amelyet ugyanaz, a már korábban is kéréseinkkel ostromolt herceg kegyeskedett továbbküldeni. 58 Azt a választ kaptuk, hogy ha e dologban valami hibát követtünk volna el, azt kegyeskednek megbocsátani, az Olmützbe való utazás kötelessége alól pedig felmentenek, hogy annál hasznosabban működhessünk idehaza. Nem is szűntünk meg megtenni minden tőlünk telhetőt. Amit csak parancsolt, vagy csak jelzett Windisch-Grátz herceg ő magassága, azt megtettük. 59 A budavári Nagyboldogasszony templomban ünnepi szentmisét celebráltunk, a püspöki kar nevében minden egyházmegyébe, illetőleg egyházmegyebeli paphoz pásztorlevelet küldtünk, amelyben a népet kioktattuk a helyzetről, hűségre intettük Ferenc József, mint törvényes apostoli király iránt, és arra is figyelmeztettük, hogy a császári seregben ne ellenséget, hanem jó barátot lássanak, amely azért jött, hogy helyreállítsa a békét és rendet, és a lakosságot boldogítsa. Éppen ezért a császári katonákkal szemben ne gyűlölettel viseltessenek, hanem inkább bizalommal és szeretettel legyenek, és minden szükséges dologban készségesen támogassák. A pásztorlevelet és az esperesekhez intézett kísérőlevelet több ezer példányban nyomattuk ki, több száz példányt pedig a herceg ő magasságának adtunk át azzal a céllal, hogy ahová a közlekedési akadályok miatt eljuttatni nem 56 Hám 1849. január 15-én írásban is biztosította a megszálló erőket a püspöki kar és a katolikus klérus együttműködési szándékáról. ANDICS ERZSÉBET: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. I-m. k. Budapest, 1952, 1965, 1981. (ANDICS I-III.) II. k. 326. 37 Célzás a püspöki kar fentebb tárgyalt, 1848. október 28-i feliratára. Ferenc József szárnysegédén, Grünne grófon keresztül 1849. február 4-én nyilvánította ki elutasító válaszát. ANDICS II. 425-426. 58 Hám 1849. február 9-én Windisch-Grátz-hez fordult, hogy eszközölje ki számukra a császári fogadás kegyét. ANDICS II. 475. 59 Hám a magyarországi püspökök szolgálatkészségét hangsúlyozta 1849. március 6-án WindischGrátz-hez intézett levelében is. ANDICS III. 21.
