Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
HÁM JÁNOS EMLÉKIRATA (1850)
királyhoz. Horváth Mihály az újonnan kinevezett csanádi püspök rögtön fel is mutatta a már kész folyamodványt, és azt felolvasta. A javaslat elfogadására ugyan nem voltunk hajlandóak, annál is inkább, mert a folyamodvány tele volt kemény, és a mi jobbágyi hódolatunkkal kevésbé egyező kifejezésekkel, de mivel közölték, hogy az ideiglenes kormány ezt a folyamodványt nemcsak óhajtja, hanem követeli, sőt parancsolóan sürgeti, és ennek megtagadása esetén egy főpap sem lehet biztos abban, hogy nem fog Lamberg sorsára jutni, a többséget megszállta a félelem. Lonovicson keresztül megígérték, hogy a folyamodványt aláírják és a keményebb kifejezésektől megtisztítják. Az élethez való ragaszkodás és a haláltól való félelem többségüket beleegyezésre bírta. Én, aki e folyamodvány megírásától idegenkedtem, végül a következő véleményt osztottam: „ha úgy gondolják, hogy elkerülhetetlen ennek a folyamodványnak az elkészítése, ne mondjunk abban többet, mint azt, hogy a püspöki kar fájdalmas szívvel tapasztalja, miszerint az ország pusztul, de még inkább, hogy meginog a hívek vallásossága és erkölcse, ezért alattvalói hódolattal térden állva könyörög Őfelségéhez, hogy kegyeskedjék módot találni e bajok megszüntetésére magas bölcsessége és szívének jósága által". Magam és mások megnyugtatására hozzátettük, hogy ezt a folyamodványt Fogarasy püspök úr fogja Olmützbe elvinni, aki egykor udvari káplán volt és sok barátja van az udvarban, nagy tekintélynek örvend és a felséges udvar kegyével is dicsekedhet, ahol úgy kell eljárnia, hogy megfelelő módon feltárva az összes körülményt, minden fenntartást és kellemetlenséget elhárítson a püspöki kar feje felül. Mielőtt elindult volna, Lonovics érsek úr eljött hozzám és felszólított, hogy keressem meg és kérjem fel magánúton is Fogarasy püspök urat, hogy vállalja az utat és a feladatot. Meg is tettem, anélkül, hogy áskálódást vagy cselszövést gyanítottam volna a dologban. Az emberekről jót szoktam feltételezni, és nem egykönnyen feltételezek rosszat, de abból, ami később bekövetkezett, azt kell gondolnom, hogy itt is csalárdság lappangott, mert később észrevettem, hogy Lonovics úr Jekelfalussy és Horváth kinevezett püspökökkel, valamint Fogarasy és Bezerédy címzetes püspökökkel barátkozik és tanácskozik, én pedig teljesen magamra maradtam, mivel bizalmasan senkivel sem beszélhettem vagy tanácskozhattam. 51 Fogarasy úr november elseje körül hajón elindult ezzel a folyamodvánnyal előbb Pozsonyba, majd Olmützbe. Az Országos Honvédelmi Bizottmány közben Lonovics egri érseket, Jekelfalussy, Horváth püspököket és engem tanácskozásra hívott, amely először eléggé megfontoltan azt javasolta és határozta, hogy Lonovics és én az általuk jóváhagyott folyamodványt személyesen vigyük Olmützbe Őfelségéhez. Noha ez részben hálátlan és terhes volt számunkra, mégis szívesen elvállaltuk, azért mert így alkalmunk lesz, hogy kérésünket élőszóval, alattvalói tisztelettel és alázatossággal adjuk elő, és mellőzzük az ellenérzéseimet kiváltó folyamodványt. Szemere Bertalan exminiszter azonban hevesen kifakadt a püspökök ellen, hogy nem tesznek eleget kötelességüknek, mert, amint mondta, egyházmegyéjüket be kellene járniuk, hogy a népet hathatósan lelkesítsék hazafiúi kötelességére. Szavait Lonoviccsal megfelelő módon 51 Hám azért foglalkozik ilyen részletesen a memorandum ügyével, mert ez elmozdításának egyik oka volt 1849-ben. A feliratot Horváth Mihály után közli: A haza, az egyház és a trón érdekében. A magyar katolikus egyház 1848-1849-ben. Vál., szerk., bev.: Elmer István. Budapest, 1999. 129-131.
