Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL
puszta komfortnál egyéb értelme is volt annak, midőn a rendes katonaság tisztjei, kik azelőtt a nagyvendéglőbe jártak, s a nemzetőrség tisztjei és uraival együtt lakmároztak, egy pár hét előtt minden föltűnő ok nélkül elmaradtak, s átal ellenben egy magányháznál nyitottak vendéglőt maguknak. Látszott, hogy némely tiszt Úrra nem volt hatás nélkül ama titkos körlevél — kitől, honnan, nem tudhatmk meg —, mely a rendes katonaság felsőbb régióban keringett. Ennek kísértetszerű titka áttört a hazafias érzelmű tisztek kebelén, s titokban megsúgták nékünk, hogy az, mint máshova, hol rendes katonaság volt, ide is megérkezett, s fölvilágosítván — az eddig csak sejtett — rác-, és bécsországi titkos viszonyokat, fölhívja a katonaságot a civil hatalom bitorlásai ellenében elfoglalni amaz állást, melyet a kamarilla igényel, s a fegyver embereit megilleti. Láttuk már ekkor, miféle láz lehet az, mely Castiglione dandárparancsnokot meglepte akkor, midőn — bár orvos és gyógyszertár helyben volt —, állítólag mint beteg, a faképnél hagyta Temerint, a főparancsnokságot pedig amaz említett szerencsétlen flótás Máté alezredesre bízta. Az eszmesúrlódások ki-ki pattanó villámai mindezen tüneményeket többé-kevésbé megvilágíták; melyeknek baljóslatú képeit még Hrabovszky kapitány, Dézsy és Brunner 68 tiszturak hazafias érzelme sem vala képes föl vidámítani. Szétoszlottunk s nyomott, szomorú lélekkel dűltem ágyamba. És mint kit lidérc nyom, olyan volt álmom is. A baljóslatú sejtelmek szaggatott foszlányait, az álom — sokszor jósszerű — varázshatalma együvé szőtte, s lőn belőle a Hazának véres palástja, mely fölött az összeesküdtek, az árulók kockát vetettek. Már tépték azt — mint vérebek a koncot —, megkaparintott részét mindenki húzta, vonszolta; midőn egy tompa zörej hálószobám ajtaján kínos álmomból fölébresztett: Ki az? — s a lakonikus válaszban: „baj van", házigazdám hangjára ösmerek. Miféle baj volt az, a félrevert harangok kongása, künn az ágyúdörgés, benn a riadóra pergő dob, lódobogás, kardcsörgés, s az általános zűrzavar, s futkosás zajából ki-kivágó kiáltozás: „Fegyverre! Sorakozz! Indulj!" — tolmács nélkül is csakhamar megmagyarázták. Éjfél után egy fertály egy körül, az óramutató. Be jókor virrad most Goszpodinczen, gondolám; néhány perc, s én töltött duplámmal az útszán valék. Az ég tiszta volt, s a csillagok kétes fényénél nem messze egy sötét tömeg ötlik szemembe, felé tartok; nyugtalan lovak dobogása, zablacsörgés — íme a huszárok (Császár-huszárok voltak itt) már rendben —, gondolám; mialatt egy ércszerű bariton hang indulót parancsol, s a tömeg mozogni kezd le a főutszán Járek felé. Én utánuk. Az ágyúk keletről (Goszpodincza) felől egyre dörögnek, olykor Járek felől is. A város e végén emelkedik egy szép halom, fölötte egy kápolnácska árnyas fáktól övezve. Már e domb alatt mentünk, ők lovon, én gyalog, midőn a parancsszó: „in Karriere", 69 fölhangzik, huszáraink iszonyú robajjal elszáguldnak, én pedig a sötétben egyedül maradok. Mire visszafordultam én is. Minden házban fölvannak, a férfiak csoportonként — egyesen, kasza s villával fegyverkezve szerte húzódnak, a nők, s gyermekek a házak előtt jajveszékelnek, egyik pakol, másik már indul, de rnég maga sem tudja, merre, hová; harmadik határozatlan bizonytalanságban 68 Kutassy (Brunner) Ignác (1826-1884) hadnagy az 1. Császár huszárezredben, később századosi rangfokozatot ért el. BONA 1988. 355-356. 69 Sebes vágtába! (ném.)
