Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)
EPERJESY FERENC : NAPLÓ l 848-IK ÉVBŐL
Azonban a siker menteni fog mindent! A nap csöndesen folyik. Almásy Ernest őrnagyunk Újvidékre utazik, s kiszabadítja foglyainkat, kik közül Cserha, minthogy őrhelyét hagyá el, 24 órai kurta vas és nyolc napi börtönre ítéltetik. — Délután megérkezik a hír a perlaszi nagy csatáról. Mi óhajtanok, bár úgy volna, de kombinálva az elestek számát (a két részről nyolcezren felül), nem merjük hinni, míg az egész biztosabb adatok által nem igazoltatik. 14. Aug. Délig csönd. Egy óra tájon ismét riadó! Ismét az előbbi lárma, zaj és zavar egész városban. A rácok ismét Járekra ütöttek. A katonaság azonnal ott termett s ágyúlövéseink ismét beugraták a gazokat. Mieink, minthogy számban 30-33 lövést tettek, golyóink nagy gomolyban vágták föl a sáncok sorait, de nem tudhatjuk, ért-e valakit. Bombájuk, 22 a célba vett tanyára hasztalan hulltak. Míg komoly támadás nem lész, kár rájuk a lövés! — így hangzott a bosszankodó közvélemény; midőn a hevesi őrsereggel Járek alá értünk, az egész had visszafelé indult, s egy pár útravalót lőttek utánuk a sáncok hősei. Estve lámpák, muzsika és gyönyörű hold mellett vígan lakmározánk a vendéglőben, midőn ismét riadót fújnak és dobolnak. És lőn nagyobb lárma, zaj és zavar az eddigieknél. Mindenfelől lárma hallatszott: Járekben a rácok! Járek ég, mit bizonyítni látszottak a Járekból vágtató lovas és kocsis futárok kétségbeejtő ordításaik. A riadó egy párszor döbbenti meg, ki azt nem próbálta, később kiben egy kis vér van, föllelkesíti. Fegyvert kapánk, s futott zajongott s „fegyverre!" —, ordított a dobok s trombita harsogásai között mindenki. A lelkesedés nagy volt, de még nagyobb a bosszú, s borzasztó a káromlás a huszárok ajkairól ama kacérkodó gazok ellen, kiket így hagynak garázdálkodni, s nyugtalanítni ennyi embert, anélkül, hogy engednék, mint nyomorú férgeket, egy dobbantással széttiporni őket. Künn a város alatt vagyunk! A gyalogság kocsin, a huszárok méneiken repülnek, de Járek, hála Istennek, nem világit! Csak az őrszemek puskái ropognak. Egy ágyúlövést hallánk, nem tudjuk melyik részről, azután csönd. Nemzetőreink a város körül voltak fölállítva. Egy fél óra múlva visszatért a katonaság, s a mai kettős expedíció után nem kell ringatni bennünket! 15. Aug. Csönd és nyugalom. Szenttamás felől ágyúzás, szállongó hírek Karlovic lődöztetéséről; beszéd a hét közepén leendő általános megtámadásról. Estve felé a derék plébános úrral Járekre kocsikáztunk Danyit és Lajost meglátogatni. Beszélek, hogy ott is oly nagy volt a zaj és zavar, s nem tudják miért? A zajt, s hogy benn a rácok, az okozá, hogy őreink riadót nem csak vertek, hanem lőttek is a faluban; egyébként néhány puskalövés csak künn, az őrszemeknél történt. Gránát inkább. (Eperjesy jegyzete.)
