Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

MEDNYÁNSZKY CÉZÁR BÁRÓ: EGY KATOLIKUS PAP VALLOMÁSAI (RÉSZLET)

Mindez június elején történt, egy hónap, amelyet Pesten töltöttem a kormány mel­lett kemény munkába és bánatomba temetkezve olyannyira, hogy nem is észleltem, mi zajlik körülöttem. Pedig közben erősödött a vihar, sötét felhők gyülekeztek a határon, és a Magyarország homlokán áprilisban csillagként ragyogó napsugár elhalványult. Még ennél is szomorúbb látvány volt a Kossuth és Görgei közötti nézeteltérés, amely­nek következtében a hit, amely égi fáklyaként mutatta az utat a sötét téli napokon, mint a zsidókat a pusztában vezető lángoszlop, a porba hullott és kihunyt! Az oroszok közeledtek minden irányból; Erdély felől, amelyet Bem hódított visz­sza még a mi nagyszerű és romantikus csatáinknál is diadalmasabb téli hadjárat során; északi irányból Pest felé; és végül a Felső-Duna irányából. Néhány csata után Görgei már nem volt képes az oroszokkal megerősített osztrák seregeket legyőzni. Még géniu­sza is cserbenhagyta, és a halált kereste (július 12-én), 26 ez a gyengéd, ám vele szem­ben kérlelhetetlen szellem nem engedett neki. Megmagyarázhatatlan vakmerőséggel dobta volna el magától az életet, de csak egy fejsérülést szerzett, amely meggyógyult annak ellenére, hogy sebét nem engedte bekötözni és jó sok pálinkát ivott. A kormánynak hamarosan ismét költöznie kellett Pestről. A hatalmas orosz sereg tovább nyomult előre, maga előtt tolva az ellenállni igyekvő gyenge magyar hadosztá­lyokat. Az a döntés született, hogy Szegedre, a dél fővárosába vonulunk vissza. Bár­csak fel tudnám idézni ennek a második hedzsrának 27 a különböző történéseit, amely­ben nők és gyermekek együtt menekültek komor képviselőkkel, hivatalnokokkal, és a jó ég tudja, mi mindent tartalmazó dobozhegyekkel. Shakespeare megmutatja, milyen jól ismeri az emberi szívet, amikor a sírásók dalát Hamlet tragédiája mellé helyezi. A groteszket mindig csak egy hajszál választja el a magasztostól, és e két dolog találko­zása okozza az élet meglepő fordulatait. Magyarország tragédiájában, amely öt jól el­különíthető felvonásból állt, és tizennyolc hónap alatt játszódott le, felfedezhetjük a groteszket az utolsó pillanatig, amikor is a helyzettel mutatott éles kontrasztnak kö­szönhetően olyan drámai hatás születik, mint a borzalmas bohóc, Triboulet tréfái nyo­mán. A forradalom minden résztvevője, közvetlen átélője igazat fog adni nekem eb­ben; és a komikus jelenetek közül, amelynek szemtanúja voltam, a menekülés volt a legkülönlegesebb. Olyan emberek találkoztak egymással ez idő tájt, akik szokványos körülmények között nem is tudnak egymás létezéséről. Kevés volt a szálláshely, és kis falvak, ame­lyeken átvonultunk, gyakran nem tudtak elegendő élelmet előteremteni számunkra, ez aztán a legkülönösebb találkozásokat és helyzeteket teremtette; az emberek olyan jel­lemvonásaira derült fény, amelyeket társasági szalonokban hosszú évek megfigyelése sem fedett volna fel, csak most a kényszer szülte helyzetek. Dicséretükre legyen mondva, azok, akiknek a legtöbb vesztenivalójuk volt, és akik a legjobb körülmények között éltek, sokkal jobban viselték az ínséges időket, mint azok, akik a forradalomnak köszönhették előmenetelüket, amelyről most kénytelenek voltak lemondani. 26 Az 1849. július 2-i komárom-ácsi csatában a Görgei vezette fősereg visszaverte Haynau túlerővel támadó csapatait. A csatát személyesen irányító Görgei életveszélyes fejsérülést szenvedett. 27 Mohamed menekülése Mekkából Medinába i. sz. 622-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom