Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt…” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49-es szabadságharc eseményeiről - Dél-Alföldi évszázadok 16. (Szeged, 2001)

MEDNYÁNSZKY CÉZÁR BÁRÓ: EGY KATOLIKUS PAP VALLOMÁSAI (RÉSZLET)

Ez az utazás visszaadta szabadságomat, amit ki is használtam; és mindent igye­keztem megtekinteni, és mindeme kíváncsi voltam, főleg a körülmények teremtette kü­lönös helyzetekre. Aki csak jóízűen nevet, nem érti a komédia lényegét. A komédia akkor jó, ha olyan szomorú, vagy veszélyes helyzetekben, amikor az ember már sírt, és újra sírni fog, valamilyen furcsa körülmény hirtelen megnevetteti. A száműzetésben a bánat a társam; és gyakran kívánom, bárcsak sírni tudnék még, de könnyeimet már felszárította a szenvedés; azonban boldog és gondtalan fiatalságomban sem kacagtam annyira tiszta szívből, mint amióta felakasztottak, szerencsére csak in effigiel 2 * Szegeden nyílt lehetőségem arra, hogy Kossuthtal találkozzak. Erről a kivételes emberről alkotott véleményem időről időre módosult; kezdve a vak imádattól az ellen­szenven át, a kevésbé elfogult, megalapozottabb lelkesedésig. A forradalom kezdetén kivételes tehetségű szónokként ragadott meg — páratlan hanghordozása egyszerűen magával sodort. Később, a horvát betörés idején, emberfelettinek vagy még annál is többnek láttam őt. Láttam, milyen erőfeszítéseket tett a tél folyamán arra, hogy hadse­reget teremtsen; s ekkor már nemcsak a szónokot, de nagyszerű szervezőt is tiszteltem benne. Görgei oldalán állva azonban ekkor még ellenségként tekintettem rá, és minden bajért őt okoltam. Szegeden viszont beláttam tévedésem, mivel Buda ostroma óta meg­tapasztaltam, hogy Görgei is tévedhet; Kossuth bűvköréből pedig nehéz menekülni, s ezt annál jobban éreztem, mivel bizonyos távolságból látható volt az őt körülvevők ár­talmas hatása. Most, hogy naponta láttam, ahogy dolgozik, s homlokát gondok árnyé­kolják, ismét csodálni kezdtem, s ez az érzés a száműzetés során csak erősödött ben­nem. Sokszor hibázott és tévedett; de mindenek fellett álló hűsége és fáradhatatlan munkabírása rokonszenves volt számomra. Tapasztalatból tudom, hogy a száműzetés­ben szűkölködve nehéz hűnek maradni és feláldozni magunkat egy olyan ügyért, amelynek gyümölcsét talán mi nem is fogjuk élvezni. Nem hiába zárta a szívébe a nép Kossuthot. Ezalatt Görgei serege Felső-Magyarországon vonult keresztül, s mivel az orosz seregek Vácnál útját állták, 29 hatalmas kerülőt kellett tennie, hogy kijelölt találkozási helyen, Aradnál a nemzeti erőkhöz csatlakozhasson. Az osztrákok eközben Haynau ve­zetésével akadálytalanul és gyakorlatilag észrevétlenül nyomulhattak dél felé. A folyó­kat védtük ugyan, de mivel az ellenség óriási túlerőben volt, Szegeden minden nap vár­tuk a hírt az őrszemektől, hogy az ellenség a kapuk előtt áll. Egy reggel, szokásomhoz híven korán kelvén, épp öltözködtem, amikor hatalmas robbanást hallottam, amely úgy megrázta a házat, mint mikor a vihar hajlítgatja a fá­kat. Az ablaküvegek betörtek. Az ablakhoz ugrottam, de csak egy nagy, fekete lassan emelkedő, s az eget fekete fátyolként eltakaró füstoszlopot láttam, valamint az utcán néhány hozzám hasonlóan döbbent embert. Majd egy második robbanás és egy újabb és újabb! Felkaptam a kabátomat és lerohantam az utcára. Mintha földrengés rázta vol­na a földet, a fekete oszlop pedig legyezőként terjedt, befedve a várost, mint egy ha­28 In effigie = képletesen. A pesti cs. kir. hadbíróság ítélete következtében 1852. február 3-án szö­gezték ki nevét a bitófára. Hadtörténelmi Levéltár Abszolutizmus kori iratok Pesti cs. kir. hadbíróság 1852-7/19. 247-248. fol. 29 1849. július 15-én.

Next

/
Oldalképek
Tartalom